A szóban forgó magánszemélynek nagyobb betétje volt a bankjában, tehát jó ügyfél volt. Még 2004 őszén a bank privátbanki referense rábeszélte, hogy − a nagyobb hozam reményében − vegyen fel svájcifrank-hitelt, azt váltsa forintra, és a magasabb forinthozamot élvezze. Egy év múlva vegyes értékpapír-portfólióba került a pénz, amelyhez 30 millió forint svájci frank hitelt is felvett, hogy hasonlóan fialtassa. A lejáró első kölcsönt újra felvette, de már japán jenben, amelyből feltörekvő piaci részvényeket vásárolt. A hitelek fedezetei a vásárolt értékpapírok voltak, egészen addig, amíg 2008 szeptemberében be nem dőlt a Lehman Brothers. A viharosan elértéktelenedő részvények miatt \"kiúszott\" az értékpapír-fedezet a kölcsönök mögül, így a bank felszólította ügyfelét, hogy fizessen be a pénztárába 80 ezer eurót. Erre azonban képtelen volt.
A magánszemély és a bank közti, a kölcsönszerződéseket is tartalmazó befektetési keretszerződésben − jogvita esetére − a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választott Bíróság illetékességét kötötték ki a felek. A magánszemély 2009 májusában el is ment a bíróságra, 1,5 millió forintot követelve a bankon.
Reuters
A választott bíróság bő egy évig dolgozott az ügyön, míg döntésre jutott. Az ítéletben szerepel, hogy a magánszemély indokolni sem tudta azt, mekkora kár érte a bank részéről, de az 1,5 milliós kárt a bíróság tényként kezelte. Ha ennyit kért a magánszemély, ennyi a kára. A bank által kért és ki nem fizetett 80 ezer euró szóba se került, viszont a bíróság megállapította: a bank nem tájékoztatta az árfolyamkockázatról az ügyfelét. A bank az ügyfelét közepes kockázat elviselésére alkalmasnak ítélte, de az értékpapírokban és az árfolyamban rejlő kockázat már magas volt a számára, tehát a saját szabályzata szerint ilyen ügyletet nem köthetett volna vele.
A magánszemély a rendes bíróság előtt kérte, hogy a közrendbe ütközés miatt érvénytelenítse a választott bíróság ítéletét. Ez utóbbi ugyanis nem szerezte be a PSZÁF előtt lévő fogyasztóvédelmi vizsgálat adatait és nem adott neki lehetőséget szakértő kirendelésére. A magánszemély többre vágyott a megítélt 1,5 millió forintnál, és a választott bíróság előtt csak azért nem kért többet, mert a magasabb perköltséget nem tudta volna megfizetni. Miután a jogalap \"megállt\" (jó volt) a bíróság előtt, utólag több pénzt akart.
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetét, és ugyanígy járt a Kúria előtt is, ahova felülvizsgálat miatt került az ügy.
