Múlt héten megjött az új, az adózással foglalkozók által már nagyon várt adócsomag, amely olyan részt is tartalmaz, amire sokan nem számítottak: a minisztérium teljesen felforgatja a unit-linked (magyarul: befektetési egységhez kötött) biztosítások adózását. A biztosítók e termékkel életbiztosítási befektetésre próbálják csábítani ügyfeleiket, vállalatokat és magánszemélyeket egyaránt. A hangsúly a befektetésen van, a termék ugyanis csak látszólag szól arról, hogy a magánszemély halála esetén a biztosító anyagi segítséget nyújtson a hátramaradottaknak, a kifizetés főleg abból a befektetésből származik, amelyet maga az elhunyt (vagy helyette annak alkalmazója) befizetett.
Bár a felfutás éveiben a termékek mögötti befektetések nagy hasznot is hajtottak, a konstrukciót hajtó motor igazából az azt övező kedvezményes adózás volt mindeddig. Az értékesítők színes ábrákon mutathatták be, hogy a cégtulajdonos által magának vagy bizonyos munkatársainak jutalomként tervezett összeg adóval és járulékokkal együtt valójában a jutalom 180-200 százalékába kerül a munkáltatónak, de ugyanez egy unit-linked biztosítás formájában már adómentesen adható a dolgozóknak.
Noha a fentiek miatt sokan jelenleg is ördögtől valónak és jogi kiskapunak tekintik az adóügyi szabályozást, azt azonban látni kell, hogy a unit-linked biztosítás korántsem adómentes, csak az adóztatást a díjfizetés (befektetés) időpontjáról a tényleges kifizetés időpontjára tolja, és valójában a magánszemély kedvezményezettre helyezi. Nem kétséges, hogy így is kedvezményes volt abban az értelemben, hogy nem kellett azonnal megfizetni a realitástól elrugaszkodott adóterheket (időbeli hatás), sőt az adóteher fokozatos csökkenésével (a 36 százalék szja+4 százalék különadó az idő múlásával 16 százalékra csökkent, még ha némileg növekedett is a járulékteher) már számszerűen is megérte.
Mostantól mindez gyökeresen megváltozik: a befektetési jellegű biztosítások díja jövőre már nem lesz adómentes, sőt míg eddig a soron kívüli befizetésekre is érvényes volt a kedvező adóhatás, most már azokat külön kell kezelni a törvény szerint. De a jogalkotó szerencsére nem bánik el kegyetlenül a termékkel és a szektorral, több enyhítés is kiolvasható a szabályból.
A legfontosabb, hogy az idén év végéig megkötött biztosításokra 3 évig még a régi szabályok vonatkoznak. Ezen túl valamelyest közelítik az adóterhet a tbsz (tartós befektetési számla) adóztatásához, ami a szektor régi panasza volt: egyszeri díjas biztosításnál ugyanúgy 3, illetve 5 évet kell várni az 50 százalékos adókedvezményre és az adómentességre, bár ugyanezt a rendszeres díjas biztosításnál nem lenne elegáns megadni, ott maradt a 6 és 10 év. És ami a legfontosabb: a biztosítási díj nem bérként adózik a jövőben, hanem a jogalkotó köztes megoldásként \"egyes meghatározott juttatásnak\" nevezi, azaz a juttatónak 16 százalék szja-t és 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az adóalap 1,19-szeres részére (azaz itt nem látszik érvényesülni az egységes 16 százalékos kulcs).
Mi is látszik elsőre a javaslat alapján? Bár a jogszabálytervezet nagyon összetett és hosszas elemzést igényel, örömmel láttam, hogy mind a minisztérium, mind a biztosítói érdekképviselet apparátusának szakértelme látszik rajta: kitisztulnak a bizonytalanságok, tisztázódnak fogalmak. Az adóteher nem kevés, de csak elsőre ijesztő, a biztosítás visszavásárlása (azaz a magánszemély hozzájutása a munkaadója által fizetett befektetéshez) hasonló adóterhet jelent most is, csak az állam előre igényt tart a pénzre.
A gazdasági kép azonban még homályos: a romló gazdasági helyzet miatt az életbiztosítások eladása drasztikusan visszaesett, az ikonikus értékesítő cég bomlik, a szektor nem tud vonzó befektetést kínálni. Kérdés, hogy a befektetők vajon nem ijednek-e meg jobban az adótehertől, mint a jogszabályi tisztulástól. Ha így lesz, akkor sok adóbevételt nem lát ebből a kormányzat.
