Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Meglepetést is keltett az MNB, meg nem is, amikor tegnap a monetáris tanács a múlt havi döntéshez hasonlóan ismét 25 bázispontot vágott a kéthetes reporátából, így az mától hatályosan 6,5 százalékra süllyedt.
Az újabb vágást a piacon már várták − ezt jelezte a határidős kamatlábak süllyedése −, az elemzők viszont megosztottak voltak, mivel nagyon összetett érvek szóltak mind a csökkentés, mind a tartás mellett. Konszenzus nem alakult ki, de a szakértők előzetesen úgy vélték, a külső és belső körülmények javulásával tér nyílik a monetáris lazításra, ám szinte mind hozzátették, hogy az óvatosság most még különösen indokolt. Ha a jegybank elébe megy a kamatvágási nyomásnak, azzal saját mandátumának hitelességét kockáztatja, ami a későbbiekben − például egy turbulens nemzetközi pénzpiaci időszakban − még nagyon visszaüthet a monetáris politika hatékonyságára.
Napi grafikonok
Már megint a "szűk többség"
Simor András, az MNB elnöke a döntést követő sajtótájékoztatón elmondta, hogy két, a tartásra, illetve 25 bázispontos vágásra vonatkozó javaslat volt a tanács előtt, amely végül \"szűk többséggel\" az utóbbi mellett döntött. Simor az augusztusi döntés után használta először a \"szűk többség\" kifejezést, ennek tartalmát a kamatdöntés jegyzőkönyve bontotta ki: a kamatcsökkentési ciklus beindításáról a négy külső tag döntött, szemben a belső tagokkal (Simor Andrással és a két alelnökkel). A tegnapi ülés jegyzőkönyvét október 10-én publikálják, akkor derül majd ki, hogy a tegnap alkalmazott kifejezés tartalma egyezik-e a legutóbbival.
Ha igen, akkor súlyosbodhatott a feszültség a tanács külső és belső tagjai között; erről a jegybank elnöke nem árult el részleteket, ám a lényeg kiszűrhető volt az újságírói kérdésekre adott reakciókból. Olyan fajsúlyos kérdésre például nem kaptunk világos választ, hogy az MNB törvényben rögzített, az árstabilitás feletti őrködésre vonatkozó mandátuma − amit a monetáris politika inflációs célkövető rendszere határoz meg − ellentmondásban van-e az elmúlt két hónap kamatvágásaival. A kérdés azért is merült fel jogosan, mert a jegybanki stáb által készített legfrissebb negyedéves inflációs jelentés, illetve az abban szereplő inflációs célra vonatkozó kamatpálya ellentmondásban van a most meghatározott irányadó kamatlábbal. Vagyis a tanács nem fogadta el az MNB stábjának előrejelzéseit.
Minden szcenárió szerint veszélyben az inflációs cél
Simor erre annyit mondott, hogy magánvéleményét nem osztja most meg, csak a tanács döntését hivatott bemutatni. Mindazonáltal a jegybanki stáb által előre jelzett prognózis, illetve a tanács által számolt két kockázati szcenárió szerint is veszélybe kerülhet a mostani döntésekkel a jegybank középtávú inflációs céljának elérése. A jegybanki stáb által számolt alappályán ugyanis az augusztusig fennálló 7 százalékos kamatláb tartós fenntartásával lenne 2014 második felében elérhető a középtávú 3 százalékos inflációs cél. A monetáris tanács által kalkulált két szcenárió egyike romló kondíciók mellett a monetáris szigorítással számolt, de még a kedvező alappálya esetén is fél évig a kamattartást tartotta indokoltnak, abban az esetben, ha az átmeneti inflációs sokkok lecsengenek.
A kedvező forgatókönyv bekövetkeztét illetően maga a tanács is szkeptikus lehet, mivel a döntést indokló sajtóközlemény szerint az infláció − elsősorban az adóintézkedések miatt − tartósan a cél fölött ragadhat. Sőt, a legfrissebb inflációs előrejelzés szerint még az adószűrt maginfláció is a cél fölött lesz jövőre (3,1 százalékon), és a jelentés radikálisan, a júniusban jelzett 3,5 százalékról 5 százalékra emelte a jövő évi átlagos inflációra vonatkozó előrejelzését. Az alapfolyamatok szerint a belső kereslet által keltett dezinflációs hatás gyengül, miközben a külső körülmények, az adóintézkedések és az egyéb területekről (élelmiszerárak, energiaárak, fajlagos munkaköltség) érkező költségnyomás fokozódása várható.
Mi lesz a jegybanki hitelességgel?
A döntés és az indoklás közti inkonzisztenciára vonatkozó kérdésre Simor András annyit válaszolt, hogy a tanács többsége szerint teljesülni fog a cél, vagyis nem adták fel az inflációs célkövetést. Arra a kérdésre, hogy a legutóbbi két kamatvágás, illetve azok indoklása mennyiben rombolja az MNB hitelességét, a jegybankelnök nem válaszolt. Az IMF esetleges rosszallásával kapcsolatosan is csak annyit mondott, hogy a nemzetközi szervezet értékelései kitérnek a monetáris politikára.
A kamatvágás mellett a romló növekedési kilátások szólhattak: a friss inflációs jelentésében itt is rontotta előrejelzését a jegybanki stáb. Simor András a sajtótájékoztatón a folyamatok korábbi leírását ismételte meg, vagyis hogy a magyar gazdaság egyetlen növekedési forrása az export marad, miközben a lakosság romló jövedelmi helyzete, a banki mérlegalkalmazkodás, az emelkedő csődráta, valamint a csökkenő beruházások és a tartósan 10 százalék fölött ragadó munkanélküliség miatt a magyar gazdaság növekedési potenciálja csökken.
Napi grafikonok
