Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Noha az Európai Unióban a magyar lakossági villamosenergia- és földgázárak átlagosnak számítanak, vásárlóerő-paritáson és térségi összehasonlításban már ez nem mondható el − közölte Tilesch Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) villamosenergia- és távhő-felügyeleti, -szabályozási főosztályának vezetője a Napi Gazdaság tegnapi energetikai konferenciáján. A szakember szerint az árak csökkentését elősegítő intézkedésekről is indokolt beszélni, azzal együtt, hogy Magyarországot gyakran bírálják az EU-ban túl széles körű árszabályozási gyakorlata miatt.
A régiós árampiacok összekapcsolásának kedvező hatását mutatja, hogy a szlovák és magyar áramtőzsdei árak pár nappal a cseh−szlovák−magyar piaci integrációt követően már kiegyenlítődtek − derült ki Gerse Károly, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. vezérigazgatói főtanácsadójának előadásából. A kát-modell (kötelező átvételi mérlegkör) 2013 első felére várható átalakítása ugyancsak ebbe az irányba hathat, ahogyan a villamosenergia-termelés, illetve a hálózatok \"okosítása\", a megújuló források ésszerű bevonása is tovább javíthat a helyzeten Gerse szerint. A regionális összeköttetés erősítése az ellátás diverzifikálását is szolgálja, a rendszer fejlesztése önmagában ármérséklő és -kiegyenlítő hatású lehet − tette hozzá Tilesch.
A diverzifikálást szolgáló infrastruktúra kiépítésének szükségességét, a források hatékony felhasználását ugyanakkor megkérdőjelezte Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója, aki szerint előfordulhat, hogy a Déli Áramlat Magyarországot Horvátország felől kerülve szállít majd, így a mostaninál hosszabb útvonalon érkezhet ugyanazon orosz forrású földgáz az országba. Az \"unortodox\" gazdasági helyzetben nem látható, hogy ki miből fog új fejlesztéseket finanszírozni Magyarországon − tért ki az igazgató az erőműhelyzetre. Nehezen érthető energiapolitikai döntések születnek − kérdés például, hogy miért kell a szénfillér-támogatással életben tartani egy mélyművelésű bányát, miközben az gazdaságtalan és drágább az importnál; a hazai kapacitás részbeni kihasználatlansága is erre vezethető vissza Hegedűs szerint.
Napi grafikonok
A szakember tévhitnek nevezte, hogy a magyar gazdaság energiafaló, ezzel együtt egy 2-3 százalékos ütemű gazdasági növekedés önmagában javíthatna a hatékonyságon. Az energiával összefüggő GDP-arányos költségszint itthon az uniós átlag kétszerese, ami azonban feltörekvő gazdaságok esetében normális, és csak a magas hozzáadott értéket előállító termelés felé tartva lehet \"kinőni\" belőle. Az energiapiac árakon keresztül adott jelzéseit nem lehet mással pótolni, ráolvasással, fölülről erőltetve nem lehet rávenni a fogyasztókat a változtatásra − utalt Hegedűs a valós piaci árak fontosságára. Ha az állóeszköz-felhalmozás példátlanul szerény szintjét, a külföldi beruházások elmaradását vagy az állam eladósodottságát tekintjük, borúsak a kilátások. Hegedűs úgy látja, a külföldi tőkével szembeni ellenállás, a válságadók, a nonprofit jelleg erőltetése mellett képtelenség lesz tőkét szerezni a szükséges beruházásokhoz, márpedig a GKI kutatásai alapján a 2030-as évtized végére az egy-két legkorszerűbb erőművet leszámítva szinte a teljes hazai kapacitást le kell cserélni.
Új egyensúlyt kell kialakítani − fogalmazott Gerse, aki szerint egyelőre nem érkezett arra utaló jel, hogy az energiapiac magához térne: a kereslet visszaesett, a szabályozás gyakran életszerűtlen, a megújuló alapon termelt energia bőkezű állami támogatása az élenjáró országokban az árak emelkedéséhez vezetett. A politika a szakmai körökben csak 27 csapásnak nevezett intézkedésekkel reagált, egyebek mellett árbefagyasztással. Az elemzők három lehetséges kimenetelt valószínűsítenek Gerse szerint: ellentmondásban maradnak az EU-direktívák és a realitások; módosítják a politikai célokat; teljesen újraszabályozzák a szektort, részben államosítással.
