A fegyver-, illetve a kábítószer-kereskedelem után a műkincslopás a legjövedelmezőbb üzlet a szervezett bűnözésben. Magyarországon évente 700-800 ilyen eset van, az okozott kár átlag évi egymilliárd forint − persze akadnak olyan évek, amikor ezt egy nagyobb bűnözői fogás jócskán megdobja. Az esetek száma csökken, de ezzel párhuzamosan nőtt a kárérték, az elkövetők módszerei pedig egyre szakszerűbbek. A tetthelyek között az állami múzeumok éppúgy szerepelnek, mint a magángyűjtemények vagy a templomok és a régészeti lelőhelyek. A Szépművészeti Múzeum és az Országos Rendőr-főkapitányság mától látható kiállítása közel száz olyan ellopott műtárgyat mutat be, amelyet az utóbbi hat évben sikerült felkutatni − a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal együttműködésével − és visszajuttatták tulajdonosaiknak. Az anyagból kiemelkedik egy V. századi drágaköves arany hun ékszerlelet, összértéke meghaladja az ötvenmillió forintot. Hasonló összeget értek együtt a horpácsi Mikszáth-emlékházából 2006 őszén ellopott műtárgyak, köztük Szinyei Merse Pál Virágzó almafák című, tizenkétmillióra taksált festményével (képünkön). A szakrális részben az egri Szent Miklós szerb ortodox templom kincsei dominálnak: az ikonok, ezüst kegytárgyak, régi misekönyvek együttes értéke szintén tízmilliókra rúg. Külön kategóriát jelentenek a régészeti leletek, illetve a köztéri kőfaragványok vagy a fémszobrok, amelyeket olykor lehetetlen pótolni az eredeti öntőforma hiányában. Az érdeklődők találkozhatnak a rablások és nyomozások krimibe illő történeteivel is, éppúgy, mint a csempészek módszereivel − a másik oldalon viszont a műtárgyak őrzésének legkorszerűbb metódusaival ismerkedhetnek meg.
Wagner István