Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sajtóhírek szerint nagyban készülődik a Nemzetgazdasági Minisztérium boszorkánykonyhájában a magyar devizakötvény-kibocsátás. A Figyelő tegnap megjelent száma − minisztériumi forrásokra hivatkozva − tudni vélte, hogy azerbajdzsáni befektetők 2-3 éves futamidejű magyar államkötvényt vásárolnának, nagyjából 2-3 milliárd euróért. A hetilap szerint a kibocsátásra akár még az EU−IMF-megállapodás előtt sor kerülhet, bár arról nem sikerült információt szerezni, hogy milyen devizanemben történne.
Ha a korábbi hírek igazak, akkor azeri devizában, azaz manatban bocsátana ki Magyarország állampapírokat, amit aztán euróra kellene konvertálni (Napi Gazdaság, 2012. augusztus 3.). Mivel Magyarországon szabályozás írja elő, hogy az ország csak euróban vállalhat árfolyamkockázatot, így az egyéb devizanemben kibocsátott értékpapír árfolyam-ingadozását le kellene fedezni, ehhez viszont elég likvid manatpiacra lenne szükség.
A magyar kormány a keleti nyitás politikáját követve igyekezett külföldi befektetők körében népszerűsíteni a magyar államadósságot. Ez még nem sok sikerrel járt, hiszen Szaúd-Arábia és Kína, a két korábban megemlített potenciális vásárló kevés érdeklődést mutatott a magyar papírok iránt. Szóba került még Törökország is, de a Figyelő úgy értesült, hogy a törökök mint közvetítők segítenének az azeri kibocsátásban, vagyis ők sem vásárolnának. A lap úgy tudja, hogy az azeriek az aktuális piaci ár alatt is hajlandóak lennének megvenni a magyar kötvényeket, mivel olajbevételükből származó tetemes tartalékaikat így könnyen tudnák diverzifikálni. Márpedig a magyar kötvényt − kockázati árához képest − biztonságos befektetésnek találták. Az viszont kérdéses, hogy az árfolyamkockázatot ők mennyiben hajlandóak futni.
Ha azeri befektetők valóban ilyen nagy érdeklődést mutatnának a magyar kötvények iránt, akkor adott esetben forintban is vásárolhatnának − vélekedett Németh Dávid, az ING szakembere. Magyarország egyelőre nem tudott kimerészkedni a devizapiacra, ezért a lejáró devizaadósságait eddig forintkibocsátásokon keresztül tudta kiváltani. Elemi érdeke tehát az országnak a minél likvidebb forintpiac biztosítása. Németh szerint egyelőre nem ismert az azeri befektetői kör − ha ők például a forintpiac iránt is érdeklődnének, akkor a manatkibocsátás lényegében a forint iránti keresletet apaszthatja.
Az eddig is látszott az elemző szerint, hogy a kormány lépni fog, ha kedvező devizapiaci körülményeket talál. Ha most tehát nagyobb tételben sikerülne a kibocsátás, akkor a jövőre lejáró devizaadósság kiváltása könnyen megoldhatóvá válna, mivel a kormánynak van közel 5 milliárd eurónak megfelelő tartaléka. Ehhez jönne hozzá a 3 milliárd eurónyi beemelés, amivel a jövő évi − IMF-törlesztés nélkül számolt − 6 milliárd eurós finanszírozási igény teljesíthetővé válik. Németh szerint ráadásul, ha jól sikerülne az azeri kibocsátás, akkor azt a közeljövőben meg lehetne ismételni, márpedig kétszer 3 milliárd euró beemelése lényegében kiváltaná az IMF-hitelt.
Időhúzásra tehát mindenképpen jó lehet ez a stratégia, viszont nem csekély kockázattal jár. A nyugati befektetők, akik egyébként az ország hagyományos külpiaci finanszírozói, lényegében beárazták az IMF-megállapodást − elmaradása riadalmat kelthet körükben, ami akár a forinthozamok elszállásához is vezethet, ez viszont a devizaadósság forintkibocsátáson keresztüli kiváltását nehezítheti meg. Ilyen értelemben a piac rákényszerítheti a kormányt az IMF-megállapodásra, ennek tükrében pedig nem biztos, hogy jól mutatna egy túl korai devizakötvény-kibocsátás.
Németh Dávid szerint a befektetőknek hosszú távon az a fő kérdés, hogy − IMF-fel vagy nélküle −, milyen gazdaságpolitikát tud eladni a kormány. Ameddig a nyugati kritériumok szerint nem értelmezhető a magyar gazdaságpolitika, addig a finanszírozási költségek mindenhol olyan magasak lesznek, hogy állandóan problémát okozhat a külső forrásbevonás. Ezzel nehézkessé válik az adósságcsökkentés, és az IMF árnya is végig fölöttünk fog lebegni.
