Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A Széll Kálmán terv 2.0-ban szereplő 16 helyett csak 11 százalékra emelkedik az energiaellátók jövedelemadójának (Robin Hood-adó) kulcsa a nemzetgazdasági miniszter módosító javaslata alapján. A terhet a távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szóló törvény vezette be 2008-ban, az eredeti cél azonban hamar háttérbe szorult a büdzsén tátongó lyukak befoltozása érdekében. A jövedelemadóból származó bevételt − szentesítve az eddigi gyakorlatot − a változtatás nem címkézné már távhőfelújításokra, a távhőszolgáltatás versenyképessé tételére, egyszerűen úgy fogalmaz, hogy az a \"központi költségvetést illeti meg\". A Robin Hood adó a legutolsó módosítás alapján 2013. január elsejétől szűnt volna meg, a benyújtott módosító azonban hatályon kívül helyezné e rendelkezést, azaz a teher határozatlan ideig az adórendszerben maradhat. A Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentése okozta félreértések után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Robin Hood a társasági adóba olvad, és összesen jelent majd 30 százalékos terhet az érintett cégeknek.
A benyújtott módosító kiterjesztené az adónem hatályát − az energiaellátó fogalmának kibővítésével − az egyetemes áram- és gázszolgáltatókra, elosztói engedélyesekre, illetve a közszolgáltatókra, így vízművekre és hulladékkezelőkre. A 16 százalékos kulcsról szóló tervek még 55 milliárd forintos ebből származó költségvetési bevétellel számoltak, szakértők az öt százalékponttal alacsonyabb kulccsal 40 milliárdos adóbevételt valószínűsítenek.
Az energiaszolgáltatók számára a megemelt Robin Hood-kulcs előnyösebb, mint az idén év végén kivezetendő válságadó, utóbbit ugyanis az árbevétel alapján számolták. A krízisadó megszüntetésével párhuzamosan bevezetendő változtatások a nagyobb árbevételt, de kisebb nyereséget elérő energiacégeknek kedveznek, a mostani lépések azonban piaci szereplők szerint nem a − befektetők által régóta hiányolt − kiszámíthatóság irányába mutatnak. A szektor fejlődéséhez beruházásokra van szükség, ehhez azonban egyre nehezebb forrást, illetve befektetőket találni az elvonások és a szabályozás változásai miatt.
Összességében hátrányosan érinti az energiaszektor cégeit az adóváltozás, noha valamivel nagyobb mozgásteret is ad nekik − véli Barta Judit, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. A terhelés növekedése nagy valószínűséggel alaposan visszavetheti a beruházási aktivitást és a fejlesztéseket, a társaságoknak gyakorlatilag csak a kisebb, nem beruházás jellegű területeken maradnak lehetőségeik a szakember szerint. Az adóemelés hátrányosan befolyásolhatja például az okos mérők bevezetését, miután a több millió berendezés lecserélése óriási beruházási igényt jelent nemcsak az energia-, de a vízszolgáltatók számára is. Emellett az olyan jelentős fejlesztéseket is késleltetheti, mint a villamosenergia-vezetékek föld alá helyezése.
A hektikus intézkedések illuzórikussá teszik mindazon szakmai megfontolásokat, amelyek mentén a hatósági árszabályozást alakították ki − hangsúlyozta Drucker György, az Energiainfo.hu vezető elemzője. A központi árrendszer célja ugyanis az lett volna, hogy hatékonyságnövelésre késztesse az energiaszektor cégeit, a megnövelt hatékonyság eredményét megosztva a cégek és a fogyasztók között. A szabályozási kockázat emelkedésével pedig tovább erodálódik a szabályozásba vetett bizalom, ezzel pedig kérdésessé válik a megújuló-, illetve az energiastratégiában megfogalmazott célok teljesíthetősége, a szükséges beruházási források 70-80 százalékát ugyanis a magánbefektetőktől remélik a dokumentumok. Az energiaszektorból az egyetemes szolgáltatók beemelése jelenthet igazán pluszbevételt a Robin Hood adó kapcsán, ezen belül is az áramszolgáltatók fizethetik a legtöbbet a költségvetésbe a nyereség alapú teher alapján − tette hozzá az elemző.
Barta szerint amellett, hogy a módosulás nyilvánvalóan nem növekedéspárti, másutt is kellemetlenül érintheti a társaságokat. Időszerű ugyanis a rendszerhasználati költségek négyévente esedékes felülvizsgálata és megállapítása, márpedig a Magyar Energia Hivatal (MEH) inkább a fogyasztói érdekeket tartja szem előtt eljárásaiban. A MEH minden nagyobb költségtételt megvizsgál, és igyekszik piaci alapon ítéletet formálni a jogosságáról, amit persze a növekvő elvonásoktól függetlenül is nehéz tökéletesen \"igazságosan\" végrehajtani. Mindez igaz az állami cégekre is (például MVM Zrt., Mavir Zrt., FGSZ Zrt.), vagyis a források valószínűleg a stratégiai energiapolitikai célokat megvalósító társaságoknál is csökkenni fognak.
Drucker úgy látja, kérdéses lehet az is, hogy ilyen körülmények között ki és hogyan finanszírozza majd a paksi bővítést − ez olyan felárakban ölthet testet, amelyekkel a tervezett paksi blokk(ok) áramára gyakorlatilag versenyképtelen lesz. Az atomerőművi bővítés létjogosultságát tovább gyengítheti, hogy a gáz árfolyamának csökkenését \"ugrásra készen\" várja három gáztüzelésű erőmű, illetve a környező országokban is épülnek hasonló létesítmények.
