Ki nyert és ki veszített tavaly − és mennyit? A leggyakrabban feltett kérdésre most különösen nehéz kimerítő és pontos feleletet adni. Az elhúzódó válság miatt a korábban magabiztos vagyonbecslők keze is megremegett − ennek következtében egészen az utolsó pillanatig alakult az idei 100 leggazdagabb rangsora. Annyi a laikusnak is egyértelmű, hogy az ingatlanbefektetések leértékelődése tovább tartott 2011-ben is. De mennyivel ér kevesebbet egy irodaház, egy hotel vagy egy ipari park, mint egy évvel ezelőtt? Mennyivel szorítják le a becsértéket a lemorzsolódó bérleti díjak és a megnehezedő finanszírozás? Hogy a nyomasztó kínálati piacról ne is beszéljünk... Márpedig ingatlanbefektetése a leggazdagabb magyarok döntő többségének van, s ennek leértékelődése is apasztotta sokak vagyonát.
Hogy kiét nem? Nos, elsősorban azokét nem − vagy csak alig −, akik exportra termelnek vagy bevételeik jó részét a külpiacokon, netán külföldi cégeiken keresztül szerzik. A gyenge forint az exportálók pozícióit erősítette, s ha ehhez még piaci fellendülés is járult a területükön, akkor adott volt az anyagi siker. Erre szolgáltatnak példát Bige László cégei. A stratégiai termékké avanzsált agrártermékek előállításához szükséges műtrágya már két éve aranyáron kel el az európai piacon − aki jókor és jót fejlesztett, az válogathat, hova szállít és persze azonnali vagy előre fizetés mellett. Még a banki finanszírozásra sincs gondja, mert a pénzintézetek vetekednek, hogy hitelezhessék a biztos megtérüléssel kecsegtető céget.
Nagy nyertesek születtek az egyik \"hagyományos\" magyar iparágban, az informatikában is. Két külföldön is menő vállalkozás, a LogMein és a Docler Holding − Anka Márton, illetve Gattyán György cége − ott és úgy futott be, ahogyan a nagy szilícium-völgyi sikertörténetekben olvashattuk annak idején. Garázsból és autókereskedésből startolt a két cég, amelyek értéke évente duplázódik-háromszorozódik, s ebben már nem csak az eredeti remek alapötletnek, hanem sokkal inkább a megvalósításnak és a továbbfejlesztésnek van kiemelt jelentősége.
A hazai porondon és a környező országokban is lehet azonban átütő eredményt elérni − erre jó példa az idei újoncok közül két autóalkatrész-kereskedő cég, a Bárdi és az Unix, pontosabban a tulajdonosaik, a Bárdi testvérek, illetve Zombori Antal. Míg sok európai országban nemzetközi láncok dominálnak ebben a szegmensben, addig ezek a vállalkozások helyismeretükre, tapasztalataikra és hagyományaikra építve verik meg a piacon a multikat − a Bárdi-cég több mint százéves −, ami azért nem kis dicsőség. (A listán kilencedszer szereplő, ugyanezen a területen vagyont szerző Láng Róbert − aki most a hajócharter-üzletágban működik − egy külföldi vállalkozásnak adta el érdekeltségét 2004-ben, ezt követően a korábbi piacvezető cég a harmadik helyre szorult.)
Vesztesek és nyertesek mindig lesznek − ezért is érdekes minden évben figyelemmel követni és elemezni a 100 leggazdagabb aktuális listáját, hiszen trendek, gazdasági folyamatok, egyéni sorsok is rejlenek mögötte. És ezért nem zsebben turkálás az idén tízéves A 100 leggazdagabb: a vagyon nagysága önmagában csak egy száraz szám, történetét viszont sikerek és kudarcok, találmányok és ötletek, piaci vetélkedés és egyéni képességek írják.
