A vagyonosok listájának összeállítása nemcsak a magyar viszonyok között nem könnyű, de a világon máshol sem: a becslés és a különböző \"hatások\" elhárítása egyaránt igényel szakértelmet és tapasztalatot, empátiát és taktikai érzéket. A 100 leggazdagabb alapkövetelményei azonban az első megjelenés, 2002 óta változatlanok: magyar állampolgárság, tiszta eredetű vagyon és átlátható gazdagság. Ezért nem került be olyan Magyarországon élő, de nem magyar állampolgár üzletember, aki akár dobogós helyre is befuthatott volna, mint ahogy az sem, aki vagyonát tisztázatlan körülmények között szerezte. Az átláthatóság pedig egyértelmű: olyan cég, amelynek adatai és mérlege nem hozzáférhető a cégnyilvántartásban és a cégbíróságon − legyen akármilyen jelentős −, nem számít átláthatónak. A lista összeállításakor alapvetően a nyilvános adatokból − céges mérlegekből, éves jelentésekből, tőzsdei gyorsjelentésekből, tájékoztatókból − dolgoztunk, a tőzsdei társaságokban lévő tulajdonrészek esetében a lapzártakor érvényes tőzsdei árfolyamot vettük figyelembe. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a cégek saját tőkéjét vettük alapul, rögzítve a kivett osztalékot is.
A magyar közbeszédben gyakran emlegetett \"politikaközeli\" vagyonok, például Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Puch László és társaik érdekeltségei sokak szerint bőven túl lehetnek a listára kerülés határán, ám összegük becslésére nem vállalkozhattunk. A politika második vonalához vagy egyes önkormányzatokhoz is kötődhetnek olyan magánkézben lévő cégek, amelyek piaci értéke milliárdos nagyságrendű lehet, ám ezekről − főleg a valós tulajdonosokról − sem könnyebb hiteles információkhoz jutni.
Vagyonfelmérést évente 150-200 esetben végzünk. A korábbi listákon szereplők esetében ez egyszerűbb: az elmúlt évi teljesítményt hasonlítjuk össze a korábbiakkal, ha valaki nagy hitelt vett fel, akkor azt is figyelembe vesszük. Az előkalkulációkból kialakuló 120-150-es lista után jön a személyes egyeztetés − az érintettek ma már gyakran saját vagyonbecslésük Excel-táblázatával ülnek le velünk a további finomításra. Ez így van jól, mert ha valaki tudja, hogy mit ér a gyár, a találmány, a külpiaci hely, akkor azok ők maguk. Ennek ellenére a legprecízebb becslés a cash, vagyis a már lezajlott ügylet értéke: meglehet, ez kicsit konzervatív megközelítés, de semmi sem tükrözi jobban a valós árat − főleg válságidőkben.
A külföldön lévő cégvagyont, bankbetétet és ingatlant nagyon nehéz felbecsülni: a cégnyilvántartások lekérése még az internet világában is sokszor nehézkes és drága, az adóhivatalok pedig mindenütt őrzik a titkot − hogy a bankszámlákról ne is beszéljünk. A sok mendemonda, pletyka tehát marad a társasági beszélgetések témái között.
