Mondd, te hogy számítanál?
Hagyományainkhoz híven... − mondhatjuk okkal, mert az első kiadás, azaz 2002 óta változatlan elvek és gyakorlat szerint szerkesztjük a 100 leggazdagabb éppen aktuális számát. Már az első megjelenés után beláttuk, hogy ez a mai magyar viszonyok között, de a világon másutt sem könnyű feladat. A vagyonosok listájának elkészítése, a becslés és a különböző "behatások" elhárítása egyaránt feltételez és megkövetel szakértelmet, tapasztalatot, empátiát és taktikai érzéket. A félreértések és félremagyarázások miatt minden évben rögzítjük az alapelveinket.
Az alapelvek
Magyar állampolgárság, tiszta eredetű vagyon és átlátható gazdagság − e hármas követelménynek kellett, illetve kell megfelelnie annak, aki a listáinkon jelen van. Ezért nem került akár dobogós helyre Magyarországon élő, de nem magyar állampolgár − például Medget Rahimkulov orosz üzletember −, és az sem, aki vagyonát tisztázatlan körülmények között szerezte. Bár sokan a privatizációt is eleve gyanúsnak, mit több, kétesnek tartják, mi úgy véljük, hogy nem tisztünk ítéletet mondani az egykori állampárti vagyon magánosításának körülményeiről. Egyébként is megítélésünk szerint nem az az igazán fontos kérdés, hogy mennyiért vett valaki egy céget, hanem hogy életben tartotta-e a gyárat, tovább alkalmazza-e a munkatársakat, bővítette-e a tevékenységét, javította-e a teljesítményét, vagy éppen fordítva: pár év múlva bedőlt az egykor nagy hírű vállalat. Mindkét verzióra bőven akadt példa a legújabb kori magyar gazdaságtörténetben...
Az átláthatóság sem lehet kérdéses. Olyan cég, amelynek adatai és mérlege nem hozzáférhető a cégnyilvántartásban és a cégbíróságon − legyen akármilyen jelentős −, nem számít átláthatónak. Sokkal inkább kétségesnek − már csak azért is, hogy vajon az adóhatóság miért tűri ezt...
A vagyonbecslés
A 100-as lista összeállítása során alapvetően a nyilvános adatokból − céges mérlegekből, éves jelentésekből, tőzsdei gyorsjelentésekből, tájékoztatókból − dolgoztunk, és a tőzsdei társaságokban lévő tulajdonrészek esetében a lapzártakor érvényes tőzsdei árfolyamot vettük figyelembe. Ha ez nem áll rendelkezésre, a cégek saját tőkéjét vesszük alapul, valamint rögzítjük a kivett osztalékot is. Mindezek ma már az internetes cégnyilvántartásokban is nyomon követhetők. Ebből következik, hogy csak a transzparens vagyonok szerepelnek a listánkon, a magyar közbeszédben sokat szereplő "politika közeli" vagyonok értelemszerűen nem. Simicska Lajos, Nyerges Zsolt, Puch László és társaik valós vagyona sokak szerint bőven felülmúlhatja a listára való bekerülés küszöbét, ám hogy mekkora összegről lehet szó, annak a becslésére nem vállalkozhatunk. A politika második vonalához (vagy akár egyes önkormányzatokhoz) is kötődhetnek olyan magánkézben lévő cégek, cégcsoportok, amelyek piaci értéke bőven milliárdos nagyságrendű lehet, ám ezekről − főleg a valós tulajdonosokról − sem könnyebb hiteles, pontos információkhoz jutni. Persze az is igaz, hogy például egy évtizedes múltra visszatekintő, külföldi piacra termelő fejlesztőcég saját tőkéje és adózott nyeresége alapján sokkal pontosabb kép alkotható a vállalkozás értékéről, mint egy, a politikához sok szállal kötődő társaságéról.
A listán szereplők
Az első két-három évben heves tiltakozás kísérte megkereséseinket − ugyanis mindenkivel személyes kapcsolatra is törekszünk. A "nem is vagyok olyan gazdag" hozzáállást azonban az évek során önkéntes jelentkezések váltották fel: jó néhányan úgy gondolták, ha a listán vannak, az egyben legalizálja is vagyonukat, arról nem beszélve, hogy a hitelező pénzintézeteknél is jó pontnak számított (ma már persze nem) a személyes gazdagság ilyenfajta megjelenése... És persze nem tagadjuk, hogy voltak olyanok is, akik másokról adtak értékes információt lapunk szerkesztőinek - nem is biztos, hogy irigységből vagy figyelemelterelésből. Sokszor ugyanis a kíváncsiság is működtette a tágabb listán szereplők megjelenését. A versenytársak, régi vagy új ellenségek, netán barátok sem tudják, hogy ismerősük hogyan tett szert nagy vagyonra. Ötleteik vannak ugyan, de ezek jó része szóbeszédre vagy pletykára és nem valós információkra épül. A tények kiderítése lapunk munkatársainak feladata.
A válogatás
Vagyonfelmérést értelemszerűen nem 100, hanem évente 150-200 esetben végzünk. A korábbi listákon szereplőkkel egyszerűbb a dolog: az elmúlt évi teljesítményt hasonlítjuk össze a korábbiakkal. Ha jelentős vagyonvesztés és/vagy veszteség keletkezik, akkor ennek elszenvedője értelemszerűen lejjebb csúszik a listán. Ha nagy hitelt vett fel, akkor ennek mértékét is figyelembe vesszük a számításoknál. A bővebb, 120-150-es lista az előkalkulációk nyomán alakul ki − ezt követi a személyes egyeztetés. Ma már nem ritka, hogy a kiadványban szereplők saját vagyonbecslésük Excel táblázatával ülnek le velünk a vagyonértékelés további finomítására. És ez így van jól, mert ha valaki tudja, hogy mit ér a gyár, a találmány, a külpiaci hely, akkor azok épp az érintettek. Ennek ellenére a legprecízebb becslés a cash, vagyis a már lezajlott ügylet értéke. Meglehet, hogy ez egy kicsit konzervatív megközelítés, de a megvalósult adásvételnél szerintünk semmi sem tükrözi jobban a valós árat − főleg most, válságidőben.
A hiányzók
Az éppen aktuális lista láttán sokan szóvá teszik: "ő miért nincs benne, pedig..." A válasz roppant egyszerű: sokakat a transzparencia hiánya, másokat a becslés bizonytalansága miatt hagytunk ki a listáról. Hogy kiket, arra a legjobb példa, hogy néhány ismert műgyűjtő − Kieselbach Tamás, Virág Judit, a tavaly elhunyt Nagyházi Csaba vagy éppen a legújabb hazai múzeumalapító, Zelnik István − gyűjteményének értékét valószínűleg a tulajdonosaik tudják felbecsülni, sőt utóbbi esetében − hasonló tárgyak hiányában − alighanem még ő sem. Arról nem is beszélve, hogy a gyűjtemény egy-egy darabjának aukciós értéke még csak-csak "belőhető", ám több száz festmény egyidejű piacra dobása a szakemberek számára is reménytelen becslésekhez vezetne. És akkor még nem beszéltünk az ügyvédek, orvosok és művészek vagyonáról, amelyek nagyságrendileg vélhetően elmaradnak a nagyvállalkozói vagyonoktól − de mivel értéküket, összetételüket csak a tulajdonos ismeri, felbecsülhetetlenek.
Külföld - belföld - offshore
Roppant nehéz felbecsülni a külföldön lévő cégvagyont, bankbetétet és ingatlant. Mivel a magyar tehetősek jó részének van már európai vagy a kontinensen kívüli cége, vállalkozása − netán offshore-számlája is −, ezek felderítése aránytalanul nagy terhet jelentene számunkra, nem csupán időben és erőfeszítésben, de pénzben is. A külhoni cégnyilvántartások lekérése még az elektronika, internet világában is sokszor nehézkes és drága. Az adóhivatalok pedig itthon és külföldön is őrzik a titkot − hogy az osztrák, svájci bankszámlákról ne is beszéljünk. A sok mendemonda, pletyka tehát ott marad, ahol eredetileg is volt, a társasági beszélgetések témái között.
Stróman és pénzmosó
A pesti folklór része a strómankereső ki-kicsoda. Ha valaki hirtelen milliárdokkal a zsebében jelenik meg, mellényzsebből fizet ki egy céget, azonnal megindul a találgatás: kinek a strómanja. Az ismeretlenségből felbukkant vállalkozó, a külföldről meglepetésszerűen − és persze gazdagon − előkerült gimnáziumi padtárs esetében is beindul a pletykaáradat a vagyon eredetéről. Ez roppant szórakoztató, de komolyabb következtetésekre teljesen alkalmatlan. Az érintett ugyanis − feltéve, hogy tényleg valaki vagyonát "kezeli" − érthetően nem ad felvilágosítást a pénz eredetéről, és ugyanígy tesz a megbízó is. Tetten érni tehát a látens vagyonok valós tulajdonosát, éppen olyan reménytelen vállalkozás, mint a luftballonhámozás. Persze vannak, akik száz százalékig tudják a "frankót" − de amikor rákérdeznek az információ forrására, akkor derül ki, hogy ők is csak hallották.
Akkor mégis mit tükröz a lista?
Pillanatnyi állapotot, ami meglehet, hogy néhány hétig vagy hónapig érvényes. A gazdasági válság éveiben éppen úgy csökkenhet radikálisan egy cég értéke, mint fordítva. Arról nem is beszélve, hogy elég egy felelőtlen, át nem gondolt vagy téves feltevésen alapuló üzleti döntés, és elillanhat a vagyon jó része. Idei listánkon is talál − pontosabban nem talál − ilyeneket a kedves olvasó. Az évek óta itt szereplők közül ugyanis jó páran komoly vagyonvesztést szenvedtek el az elmúlt évben, és ennek következtében kikerültek az első százból. Ahová tartozni szerencsére már egyre nagyobb tisztesség és presztízs. És ez maradjon is így...
