Tihanyi Lajos (1885−1938) térben és stílusban is hosszú utat bejárva vált autodidakta módon nagy festővé. A budapesti születésű művész munkásságának színtere egyaránt volt Nagybánya, majd Bécs és Berlin, hogy aztán − rövid New York-i kitérővel − Párizsban érjen célba. Innen került haza hagyatéka is 1970-ben, utána a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg Tihanyi eddig egyedüli életmű-kiállítását 1973-ban. Most a Kogartban, az Egy bohém festő Budapesten, Berlinben és Párizsban című tárlaton itthon eddig be nem mutatott alkotások is szerepelnek hazai és külföldi gyűjteményekből; a közel száz festményt és félszáznyi grafikát személyes tárgyak, korabeli fotók és dokumentumok egészítik ki.
A 11 évesen megsüketült Tihanyi számos portrén örökítette meg széles baráti körét: Ady, Kassák, Kosztolányi, Tersánszky, Babits, majd Brassai és André Kertész, Kokoschka és Diego Rivera − csak néhány név az ismertek közül. A tárlat másik vonulatát a természeti tájak és az európai nagyvárosok látképei adják, de feltűnnek mellettük enteriőrök és zsánerjelenetek, nem utolsósorban pedig csendéletek is. Jól követhetők az életmű stílusváltásai is: Tihanyi a nagybányai iskola \"neósaitól\" indulva a Nyolcak csoportján át jutott el a kubista hatások átvételéig, majd a húszas esztendőkben már a futurizmus, a harmincasokban az organikus absztrakció híve volt. A Kogart hagyományaihoz híven angol-magyar monográfia kíséri a kiállítást, nyolcvan színes képpel és teljes műtárgyjegyzékkel.
