A történet 2002-ben kezdődött, amikor a bank és az ingatlanfejlesztő hitelszerződést kötött, amely − keret jelleggel − 414 millió forintról és 306 ezer svájci frankról szólt. Ezt 2008-ban egy 100 millió forintos rövid lejáratú hitelszerződéssel egészítették ki, amelyből a fejlesztő az egyik lakóparkja közművesítését végző céget fizethette ki.
A fejlesztő és az egyik partnere között vita keletkezett 150 millió forint elszámolásáról, ami oda vezetett, hogy a fejlesztő cég gazdálkodása megrendült. Ezt tetézte, hogy két ki nem fizetett szállítója felszámolást kezdeményezett ellene. Az ügyvezető készített egy kilábalási tervet és bekopogott vele a bankhoz. Nem ment sokra, mivel a bank azonnal felmondta valamennyi hitelszerződését, és 370 millió forint azonnali megfizetését kérte. Ebben az általános szerződési feltételekbe (ászf) foglalt felmondási okra hivatkozott, amelyet az adósa annak idején elfogadott és aláírt.
A fejlesztő ezt jogszerűtlennek tartotta, mivel szerinte az ászf nem teszi lehetővé a hitelszerződések felmondását. Közben az egyik partnere újabb felszámolást kezdeményezett ellene, amit 2009 márciusában a bíróság el is indított. Miután a bank közben leemelte a fejlesztő bankszámlájáról az ott talált 41 millió forintot, a cég 1,8 milliárd forint kártérítésre perelte be a bankot. Az indoka az volt, hogy ha a bank nem mondta volna fel a hitelszerződéseket, tovább tudott volna működni, és nem kerül csődbe. Még arra is hivatkozott, hogy az ászf nem lett része a szerződésnek, mivel azt nem is látta.
Az elsőfokú bíróság mindössze 9,3 millió forintot ítélt meg a fejlesztőnek, azt is azért, mivel ezt a pénzt a csődvagyonból emelte le a bank.
A másodfokon eljárt táblabírósághoz mindkét fél fellebbezett, de a fejlesztő járt rosszabbul: semmit sem ítélt meg neki a fellebbviteli bíróság, ugyanakkor a kétfokozatú eljárás 3,2 millió forintos perköltségét is neki kellett állnia. A bíróság kiemelte, hogy az ászf része volt valamennyi hitelszerződésnek, mivel azt a fejlesztő is aláírta. Nem vizsgálta a bíróság a hitelszerződések felmondásának a fejlesztő gazdálkodására tett hatását, mivel a cég maga ment a bankhoz azzal, hogy a gazdálkodása megrendült.
A fejlesztő nem törődött bele a jogerős ítéletbe, felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól, amely idén már mint Kúria hagyta jóvá a táblabíróság ítéletét. Abban ugyanis nem talált jogszabálysértést (a felülvizsgálat csak erre terjedhet ki). Az alapvető kérdés az volt, hogy a hitelszerződések érvényesen jöttek-e létre. A válasz igen volt. Ami pedig a hitelszerződések felmondását illeti: a fejlesztő maga közölte a bankkal azt, hogy fizetésképtelen, ezzel viszont automatikusan hitelképtelenné is vált, tehát jogos volt a felmondás.
A felülvizsgálat további 1,2 millió forintjába került a fejlesztőnek, ügyvédi díj nélkül.
