Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Sokba kerülhet Európának, illetve az EU-nak, ha nem sikerül teljesítenie energiahatékonysági vállalását, amely szerint 2020-ra a közösség energiafogyasztását a 2007-es előrejelzésekhez képest 20 százalékkal kell mérsékelni. A jelenlegi trendek alapján ennek mindössze fele teljesülhet, ami azt jelentheti, hogy egységnyi GDP előállításához a közösségnek 10 százalékkal több energiát kell felhasználnia. Az Európai Bizottság (EB) 2011-ben készített jelentése szerint ez az elmaradás önmagában 1,4 milliárd hordó olaj többletigényt, vagyis mintegy 107 milliárd euró többletráfordítást tesz majd szükségessé − legalábbis ha nem sikerül felpörgetni a megvalósítást. Ugyanez szélenergiában kifejezve 275 ezer turbina felállítását, avagy 550 szénalapú erőmű megépítését jelentené, ami összességében több tíz milliárd eurós negatív GDP-hatással, valamint körülbelül 400 ezer új állás meg nem születésével járna.
Az EB jelentése szerint az eredeti cél teljesüléséhez alapvetően a közszférának kell jó példával elöl járnia, a közművekre kötelező energiahatékonysági sémák bevezetésével, a lakossági fogyasztókat pedig az okos mérésen és számlázáson keresztül lehetne nagyobb energiamegtakarításra motiválni. A tervet a hő- és áramtermelő kapacitások hatékonyabb generációjának mielőbbi elterjedése, a (villamos energia) hálózatok hatékonyságának növelése, valamint indikatív célok bevezetése is segíthetné.
Meglepő, hogy a pénzintézetek nem alakítottak ki egy valóban működő, minden szereplő számára elérhető finanszírozási modellt az energiahatékonysági beruházásokra − mondta Philip Lowe, az EB tagja, az EU Energia Főigazgatóságának vezetője egy Brüsszelben tartott sajtószemináriumon. Lowe szerint elgondolkodtató, hogy más területeken − például a mobilszolgáltatók vagy biztosítók piacán − nagyobb a verseny, mint az energiaszektorban.
Az általánosan nehéz helyzetben lévő közszféra számára nyújthat támogatást az alakuló direktívához kidolgozott magyar javaslat, amely bővíthetné a közösségi közlekedés, illetve a középületek energiahatékonyságát elősegítő beruházások forrásait − tette hozzá Várhelyi Olivér, Magyarország brüsszeli állandó képviseletének helyettes vezetője. Eszerint a közszféra üvegházgáz-kibocsátásának mérséklését támogatni hivatott, 2013-ban életbe lépő ESD-kvótarendszerben az eddig hozzáférhetetlen, úgynevezett regisztrált többletekből a jövőben bankok bevonásával új forrás nyílhat a beruházások finanszírozásához. A javaslat elsősorban a keleti blokk hasonló cipőben járó, jelentős többlettel rendelkező országai számára lehet kedvező, de Várhelyi szerint a többi uniós ország sem elutasító. A javaslat mögött egységesen felsorakoztak a magyar EP-képviselők, frakcióiktól függetlenül.
Claude Turmes, az Európai Parlament (EP) energiaügyi szakbizottságának tagja szerint ha Görögország végre tudja hajtani a hatalmas államháztartási kiigazítást, akkor az EU-nak is képesnek kell lennie importfüggősége mérséklésére. (Görögország más szempontból is jó példa, itt kötik le ugyanis az energiahatékonysági alapok forrásait legnagyobb arányban.) Példaként ugyanakkor a német finanszírozási modellt mutatta be: Németország 2006 és 2011 között 6 milliárd euró intézményi tőkéhez 27 milliárd eurónyi olcsó, állami fejlesztési banki hitelt, valamint 54 milliárd euró magántőkét tudott mozgósítani energiahatékonyságra. Turmes jelentése szerint az így befektetett minden egyes euró után 4 jön vissza.
A vállalatok energiahatékonysági fejlesztéseit pörgetheti fel egy másik, az emissziókereskedelmi rendszerben tervezett változtatás. Jelentősen, akár háromszorosára emelkedhet a jövőben a jelenleg 7 euró körül stagnáló európai széndioxid-kibocsátási egység (EUA; European Union Allowance) árfolyama az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) harmadik időszakában (2013−2020) − ha az Európai Tanács zöld utat ad az EP-nek egy, a parlament által feltételesen már támogatott javaslat elfogadásához. A terv lényege, hogy mintegy 1,4 milliárd darab, egyenként 1 tonna széndioxid-kibocsátására vonatkozó egységet vonnának ki a piacról a túlkínálat csökkentése érdekében.
