Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kelet-magyarországi cég munkavállalója 2008 nyarán nem a műhelyben kijelölt helyen gyújtott rá cigarettájára, hanem kiment az üzemépület elé, ahol a munkaadó hamutálat helyezett el, de nem jelölte a helyet dohányzóként. A munkaadó ezért rendkívüli felmondással elküldte. A munkavállaló a munkaügyi bírósághoz fordult, amely jogellenesnek minősítette a felmondást, és 3,5 millió forintot, továbbá annak kamatait ítélte meg számára. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a munkavállaló is elismerte: a munkaterületét engedély nélkül elhagyta, és nem az arra kijelölt helyen dohányzott. Ezzel megszegte a munkaszerződésében és a cég belső szabályzatában álló előírásokat, de nem olyan mértékben, hogy az rendkívüli felmondásra adjon okot.
A másodfokon eljárt megyei bíróság viszont ellentétes álláspontra jutott: jogosnak vélte a rendkívüli felmondást. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkavállaló a magatartásával nemcsak a munkaszerződésben foglalt kötelezettségét és a munkavédelmi szabályokat szegte meg, hanem megsértette a nem dohányzók védelméről szóló törvényt is. Az indoklásban szerepelt az is, hogy az üzem tűzveszélyes. A munkavállaló felülvizsgálatot kért a Legfelsőbb Bíróságtól (ma: Kúria), amely közbenső ítéletet hozott. A megyei bíróságot arra utasította, hogy mondja ki: a munkavállaló jogsértése nem adott okot rendkívüli felmondásra (a járandóságról is döntenie kell a másodfokú bíróságnak). Az indoklásban szerepelt a következő is: a munkavállaló a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt arra, hogy a megyei bíróság a jogerős ítéletben olyan jogszabálysértésekre hivatkozással értékelte az általa elkövetett kötelezettségszegést, amelyek a rendkívüli felmondásban nem szerepeltek. Ugyanis hivatkozott a munkavédelmi törvény, továbbá a nem dohányzók védelméről szóló törvény rendelkezéseire is, holott a felmondás ezekre semmiféle utalást sem tartalmazott.
