A gyakorlati képzőhelyek számára a 2012-es alapnormatíva tanulónként 440 ezer forint, amit szakmacsoportonként eltéríthetnek, így az építőiparban − festő, kőműves, asztalos szakmákban − 562 ezer forint a fejenkénti támogatás. Az új normatíva a korábbi 750 ezer forinthoz képes csaknem 200 ezer forintos mínuszt jelent, pedig az anyagok és szerszámok költsége már a korábbi keretbe sem fért bele − mondta Tóth Istvánné az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) alelnöke. Elméletileg a tanulók ezt a különbözetet kitermelhetnék a munkájukkal − lévén 45 százalékkal több időt töltenek a gyakorlóhelyeken −, csakhogy az ágazatot sújtó megbízáshiány miatt nincs érdemi munka a számukra, ki sem tudják használni a megnövekedett időkeretet. Ilyen finanszírozás mellett az építőipari szakképzés lényegében ellehetetlenül.
Ezenkívül a gyerekek ösztöndíját a felére csökkentette az új szabályozás, mivel a minimálbér 15 − gyakorlatigényes helyeken a 18 − százalékát kaphatják ösztöndíjkén, ami nagyjából nettó 14 ezer forintot tesz ki, szemben a végzősök korábbi akár havi nettó 35 ezer forintjával. A döntés következményeit Tóthné szerint a jogalkotó végig sem gondolta, mint mondja, az építőipari szakmunkástanulók zöme halmozottan hátrányos helyzetű, s sok családban ez volt az egyetlen bevételi forrás. Mindemellett a változások tanév közben lesznek hatályosak, kényszerhelyzetbe hozva a diákokat és a képzőhelyeket is. Ha a cég az új feltételek miatt feladja a szakmunkásképzést − mivel a régi költségelemeket nem fedezi az új normatíva −, akkor az összes eddigi támogatást egy összegben kell visszafizetni, így a vezérigazgató szerint muszáj végigvinni a végzősöket, vagyis a képző csupán a gyors tönkremenetel vagy a lassú haldoklás között választhat.
A problémával Tóthné elmondása szerint megkeresték az oktatási tárcát, ahol azt a tanácsot kapták, foglalkoztassák minimálbéren az oktatókat. De hogy lehet a jövő szakembereinek minőségi oktatását minimálbéres szakoktatóktól várni? − teszi fel a kérdést az ÉVOSZ alelnöke.
