− A Magyar Innovációs Szövetség (MISZ) decemberben − némi módosítással − újra közzétette 2010. februári álláspontját arról, hogy a kormányzatnak miként kellene megközelítenie a magyarországi kutatás-fejlesztési és innovációs (k+f+i) szektort. Ez azt jelenti, hogy érdemi előrelépés azóta sem történt ebben?
− Az eredeti nyilatkozat egyfajta választási útravaló volt, hogy a szakma szerint a pártoknak hogyan kellene az innovációra tekinteni. Azóta a kormányzati deklarációk ugyan \"rendben voltak\", a kabinet a k+f-et szóban fontosnak tartja, de a gyakorlati lépésekben ez nem mutatkozott meg. A szektor feltételrendszerét és működését átvizsgálták, jelentős mértékben átalakították. A források kezelése a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez került. A válság és egyéb objektív körülmények mellett tudomásul vettük azt is, hogy a korábbi kötelezettségvállalások 2011−2012-ben jelentősen terhelik az Innovációs Alapot (IA). Egyetértettünk azzal a szándékkal is, hogy az EU-s pályázatokkal próbálják a hiányokat pótolni.
Eközben az is igaz, hogy a nemzeti forrásokat sem lehet a rendszerből teljesen kivonni. Az innovációs rendszer irányításával kapcsolatban a MISZ üdvözölte a Nemzeti Kutatási Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT) létrejöttét, és reménykedett abban, hogy a szektor koordinálásában ez átgondolt alapokat jelent. Tavaly ősszel azonban olyan lépéseket tett az NGM a pályázati stratégia kapcsán, amelyekkel lényegében megkerülték az NKITT-et. Ha ez egyszeri lépés volt, akkor fátylat borítunk rá, ha viszont egy általános gyakorlat kezdetét jelenti, akkor teljes mértékben tiltakozunk ellene. A MISZ nyilatkozatában van egy fontos szempont: komolyan tartunk attól, hogy Magyarországon megkezdődött az innováció szempontjából kiemelten fontos humán erőforrás eróziója. Ha ez az állapot fennmarad, a folyamat nem lesz visszafordítható. Az EU-ban a tervek szerint csaknem duplázódnak az elérhető innovációs források, de ki hozza haza a forrásokat, ha elmennek a kutatóink-fejlesztőink?
− Sok szó esik arról, hogy a szürkeállomány megvan, a képzési kereteket hozzá lehet hangolni a célokhoz, külső forrást is lehet szerezni. Az elvándorlás a magyarországi k+f+i szektor problémáinak fő forrása?
− Nem gondolom, hogy a magyar szürkeállomány különleges. Nemzetközi összehasonlításban a kutató-fejlesztő létszámban gyengén állunk, ez a mutató kimondottan rossz a kis- és középvállalkozásoknál (kkv). Az előző években ráadásul kedvezőtlen irányba mozdult a folyamat: a kkv-k 80 százalékánál nincs k+f pozíció. A jelenleg is érvényes világtendencia már évekkel ezelőtt világosan látható volt: a nagyvállalatok egyre inkább hajlamosak kiszervezni a k+f tevékenységet, ma már több mint ötven százalékban házon kívül folyik. Így ma már egy cég nem alkalmaz külön anyagismereti szakértőt, a beszállítótól várja el a kompetenciát, amelynek viszont ez további lehetőséget jelent, hiszen a munkabéren kívül mással is tud versenyezni. A csapda ott van, hogy egy kkv számára nagy kérdés, megengedheti-e magának, hogy felvegyen egy fejlesztőt. Régóta szorgalmazzuk, hogy az állam ennek a finanszírozásában vállaljon részt pályázati úton, például azzal, hogy támogatja a frissen végzett szakemberek elhelyezkedését. Ha egy ilyen rendszerben csak minden harmadik kutató-fejlesztő marad ott a cégnél, már az is komoly fejlődés a jelenlegi helyzethez képest. Hiába beszélünk ugyanis a k+f+i célú ráfordítások növeléséről, ha nincsenek kutató-fejlesztők. Magyarország már így is jelentős lemaradásban van az EU átlagához képest az ezer lakosra jutó k+f munkahelyek számában.
− Még mindig döcög a már megítélt pályázatok kifizetése, új, az IA-ból finanszírozott pályázati kiírás lényegében nincsen. A kormányzat a 2010−2011-es pályázati kötelezettségvállalások kifizetési terhére hivatkozik...
− Az EU-s forrásoknál nagyjából rendben voltak a dolgok, de a nemzeti forrásoknál gyakorlatilag egy évig álltak a kifizetések. Azok 2010. tavasztól kezdve lelassultak, gyakran teljesen le is álltak. Az IA terhére kifizetendő pályázatot pedig 2011-re már nem is írtak ki. A kifizetések ősszel megindultak, ám új pályázat nincs. A késedelmes kifizetés a kkv-szektorban komoly csődkockázatot jelent: ha egy pályázó belekezd egy 40-50 milliós projektbe, ezt előfinanszírozza, de nem kapja meg az esedékes 10-15 milliós támogatást, akkor abba nagy valószínűséggel bele is bukik.
− Az NKITT legutóbbi egyeztetése az NGM-mel az új pályázati tervezetről eredménytelen volt.
− Valóban, az asztalra került egy előterjesztés a pályázati stratégiáról, az NGM anyagát azonban nem találtuk elfogadhatónak, illetve kellően megalapozottnak. Úgy gondoljuk, egyszer komolyan visszaüthet, ha nincs egységes stratégiánk és jövőképünk.
− A tanács tudta érvényesíteni az álláspontját?
− Az az ígéret született, hogy a pályázati tervezetet átdolgozzák. Egyelőre várjuk a további lépéseket.
− A Horizon 2020 program forrásainak felhasználásával kapcsolatban is vannak félelmei a MISZ-nek.
− Komolyan tartunk attól, hogy az elvándorlás és a kutatócsoportok felbomlása miatt nem fogunk tudni megfelelő mértékben részesedni a program forrásaiból. Ráadásul a központi régióban a legnagyobb a humán erőforrás erodálódásának veszélye. A MISZ szerint a hazai innovációs rendszer elemeit komplexen kellene kezelni. Az eddigi brüsszeli pályázatokon elfogadhatóan szerepeltünk, sőt az alap- vagy felfedező kutatásban voltak komoly magyar sikerek. A tendencia azonban az, hogy a fiatalok nemcsak hogy végzés után külföldre mennek, de több sajnálatos példa szerint már nem is itthon próbálnak egyetemre menni.
− Mi változik a magyarországi rendszerben azzal, hogy idén januártól megszűnt az innovációs járulék leírhatósága?
− Ha emiatt az IA-ba több pénz folyik be, akkor ebből a szakmának nagyon gyorsan látnia kellene az eredményeit.
− Mivel indokolható a leírhatóság megszüntetése, milyen hatása lehet mindennek a szakmára, különösen hogy már az ötven főnél kisebb cégek is kötelesek járulékot fizetni?
− A MISZ álláspontja az, hogy a leírhatóságot nem kellett volna megszüntetni, hanem megfelelő ellenőrzéssel a kiskapukat bezárni. A járulék leírhatóságának megszüntetése mellett egyetlen nyomós érv volt: az, hogy az elszámolt innovációs költségek mögött sokszor nem volt valódi k+f+i tevékenység. Jó években nagyjából ötvenmilliárd forint volt az IA bevétele. A trükközésnek két útja volt: egyrészt saját k+f tevékenységhez kapcsolódó költséget lehetett leírni, ezen a soron volt olyan cég, amelyik például piackutatást számolt el. Másrészt a nonprofit szervezettől megrendelt k+f+i szolgáltatás is leírható volt, ezzel pedig nagy volumenekben éltek vissza, leginkább a szakképzési járulék körüli trükközésekhez hasonló módon. Létrejöttek például nonprofit kutatóhelyek, amelyek még tanulmányírásra is alkalmatlanok voltak, nemhogy kutatási tevékenységre.
A MISZ eddig is azt szorgalmazta, hogy alakuljon egy hatósági jogkörökkel rendelkező minősítő szervezet. Erre az ősz folyamán az NGM tett is egy konkrét javaslatot, amelyet időközben a parlament is megszavazott. Így idén várhatóan létrejön az a k+f minősítést végző szervezet, amely alkalmas lenne a kiskapuk bezárására. A másik változás, hogy ez évtől az eddig mentességet élvező kkv-k is a befizetésre kötelezettek körébe kerültek. Ez önmagában még nem is túlságosan megterhelő, persze csak ha végre beindulnak a pályázatok. Ebben az esetben a járulék fizetésének ellentétele, hogy az adott cégnek majd lehetősége nyílik egy olyan pályázat elnyerésére, amely nélkül egy létfontosságú fejlesztést − önerőből − nem tudott volna megvalósítani.
