Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Bíróság honlapján tette közzé Niilo Jaaskinen főtanácsnok javaslatát arról, hogy miképpen lehetne megoldani a következő ügyet (az esetek többségében az ilyen javaslatokat teszi magáévá az eljáró tanács is). A VALE Costruzioni Srl (Kft.) 2000 novembere óta működött Rómában. Az ottani cégjegyzékből 2006. februárban töröltette magát azzal, hogy Magyarországra települ át. Az ügyvezető és egy magánszemély az év decemberében Budapesten bankszámlát nyitott és befizette a törzstőke felét, majd 2007. januárban a Fővárosi Bíróságnál, mint cégbíróságnál kérték a társaság magyar jog szerinti bejegyzését VALE Építési Kft. néven úgy, hogy jogelődjeként a VALE Costruzioni Srl jelenjen meg a cégjegyzékben.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság, mint cégbíróság a VALE Építési Kft. bejegyzés iránti kérelmét elutasította. A cég fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elutasító végzést helybenhagyta. Határozata szerint a magyar cégjogi rendelkezések alapján az Olaszországban létrejött és bejegyzett társaság nem helyezheti át a székhelyét Magyarországra, és a kért formában nem jegyezhető be a cégjegyzékbe. E bíróság szerint a cégtörvény alapján nincs lehetőség egy nem magyar honosságú társaság jogelődként való megjelölésére. Így került az ügy felülvizsgálatra a Legfelsőbb Bíróságra. A konkrét ügyben a gyakorlati nehézséget az okozta, hogy a cégjegyzék rovatokra tagolódik, az egyes rovatok tartalmát pedig a cégtörvény határozza meg. Ha az uniós letelepedés szabadságával úgy kívánna élni egy vállalkozás, hogy nem a székhelyét teszi át Magyarországra, hanem alapít egy új magyar céget, és a társasági szerződésében kíván utalni arra, hogy korábban más tagállamban működött, akkor erre a körülményre csak az átalakulás dátumának feltüntetésével tud hivatkozni. A Legfelsőbb Bíróság azért kért előzetes döntéshozatalt az Európai Bíróságtól, hogy megtudja: a magyar szabályozás megfelel-e az uniós előírásoknak.
A főtanácsnok hosszú levezetés után arra a következtetésre jutott, hogy az uniós szabályozással ellentétes az olyan fogadó tagállami szabályozás vagy gyakorlat, amely megtagadja egy más származási tagállamban szabályszerűen létrehozott társaságtól, hogy a székhelyét a fogadó tagállamba helyezze át, és az annak joga szerint létrejött társasági formában működjön. Viszont megfogalmazott egy kivételt is: a fogadó ország joga akkor alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést, ha közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal igazolható, alkalmas az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és nem haladja meg az e cél megvalósításához szükséges mértéket.
Valamely társaság határokon átnyúló újraalakulása esetén az érintett társaság cégbejegyzési kérelmében hitelt érdemlően, okirati bizonyítékkal köteles igazolni, hogy a másik tagállamban létesített társaság a jogelődjének tekintendő. (Itt az is probléma volt, hogy a jogelőd és a magyar cég tulajdonosi köre nem fedte teljesen egymást.) A tanácsnok így folytatja: valamely társaság határokon átnyúló újraalakulása esetére a tagállamok előírhatják a belföldi székhelyáthelyezésre, valamint átalakulásra vonatkozó nemzeti társasági jogi rendelkezések alkalmazását, amennyiben ezek a szabályok hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandóak. A tagállamok ugyanakkor eltérő szabályok alkalmazását is előírhatják a határokon átnyúló esetekre, feltéve, hogy e rendelkezések nem rónak nagyobb terhet a letelepedés szabadságával élni kívánó társaságokra, mint belföldi székhelyáthelyezés vagy átalakulás esetén tennék azt.
