Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Lengyelország a nyugdíjalapok befektetéseit szabályozó törvényben rafinált módon korlátozta azok tőkéjének külföldi befektetését. Például az alapkezelők nem kaphatnak díjazást az uniós befektetési jegyek vásárlása után, illetve a külföldi elszámolóházaknak fizetendő díjakat csak a belföldi elszámolóházak díjainak megfelelő mértékben számolhatják el. Miután az alapkezelők csak ráfizetéssel fektethetnek külföldi eszközökbe, így közvetett módon az állam tiltja az ilyen eszközök megvásárlását. Az Európai Bizottság − észlelve a korlátozást − magyarázatot kért Lengyelországtól, de a válasz nem volt meggyőző, így a Bizottság az Európai Bírósághoz fordult.
A lengyel érvek között szerepelt az, hogy a korlátozás nem magán-, hanem állami tőkére vonatkozik. Ezt azzal utasította vissza a bíróság, hogy a nyugdíjjárulékot a munkaadók vonják le a munkavállalók fizetéséből, és fizetik be a nyugdíjalapokba, így magántőkéről van szó. A tőke állami jellege sem állná meg a helyét, mivel annak mozgása sem korlátozható az uniós tagállamok között.
A másik lengyel érv az volt, hogy közérdek a nyugdíjalapokban lévő tőke megőrzése, gyarapítása, amely nemzeti befektetésekkel érhető el. Ezt a jog nyomós közérdeknek nevezi. A bíróság szerint \"el kell ismerni, hogy a nyugdíjalapok által kezelt eszközök stabilitásának és biztonságának − különösen prudenciális szabályok elfogadásával való − biztosításához fűződő érdek olyan nyomós közérdeket képez, amely igazolhatja a szabad tőkemozgás korlátozását.\"
Ugyanakkor az ilyen korlátozásnak alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, és nem haladhatja meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket − érvelt a bíróság, és utalt egy korábbi ítéletére, amely az arányosságot mérlegelte. Ez alapján megállapítható volt, hogy a lengyel törvény túlmegy az arányosság követelményén, és sérti az uniós alapokmány szabad tőkemozgást előíró követelményét.
