Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt időszakban különösen a kötelező nyugdíjpénztárak megszüntetése miatt került előtérbe az öngondoskodás, illetve a nyugdíjak kérdése. Egy korábbi kutatás alapján a magyarok 62 százaléka biztos abban, hogy az állami nyugdíj nem lesz elegendő a megfelelő életszínvonal eléréséhez a nyugdíjas éveink során, miközben várhatóan életünk mintegy negyedét, ötödét nyugdíjasként fogjuk leélni − mondta Zugrovics Lóránd, a QUAESTOR Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt. vezérigazgatója a Napi Gazdaság által szervezett HR-vezetők országos konferenciáján.
Ezek alapján felmerülhet a kérdés, ki fogja ezt finanszírozni. A válaszokat és a magyar társadalom sajátosságait sorra véve hamar kiderül, hogy elég szűkös a mozgástér, hiszen az állami felosztó-kirovó rendszerben a járulékfizetésen alapuló tb-nyugdíjrendszer a lakosság által elvárt megfelelő nyugdíjas életszínvonalat nehezen fogja tudni biztosítani − erre már a felmérések szerint a lakosság nagy része ráébredt. A gyerekekre az esetek többségében szintén nem lehet számítani, hiszen ezt sem a jelenlegi nyugdíjrendszer, sem a magyar társadalom demográfiai helyzete nem támogatja. Az öngondoskodás az egyik pillére lehet a nyugdíjas évek megalapozásának, ez azonban Magyarországon közismerten gyermekcipőben jár még.
Mindez arra utal Zugrovics szerint, hogy a nyugdíjkérdés nem megkerülhető, és minden olyan megtakarításra szükség van, amely hozzájárul majd ahhoz, hogy a jövő nyugdíjasai a nyugdíjas éveiket anyagi biztonságban tölthessék. Ehhez egyfajta segítség lehet a QUAESTOR szerint, ha maga a munkaadó is részt vesz ebben a folyamatban, amire a fejlett országokban már számos példát lehet látni. Sőt, e vállalati nyugdíjalapokban meglehetősen komoly megtakarítások képződtek − mutatott rá a szakember. Svájcban például az ország GDP-jének megfelelő összeg gyűlt már össze, az USA-ban 74 százalék, Dániában pedig 40 százalék fölötti ez az arány − sorolta a példákat Zugrovics.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatást az EU egy irányelvben már 2003-ban szabályozta, amelyet a magyar jogrendszerbe 2007-ben ültettek át, és 2008-ban nyílt meg a lehetőség arra Magyarországon is, hogy vállalati nyugdíjalap, foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató kezdhesse meg a működését. Ennek felismeréséből a QUAESTOR 2011. február 9-én elindította foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóját, amelyhez más cégek csatlakozását is lehetővé tették, és amelynek eredményeként jelenleg több magyarországi cégnél is folyik foglalkoztatói nyugdíjprogram kidolgozása és bevezetése − mondta a vezérigazgató.
A rendszernek számos előnye van, de az egyik talán legfontosabb, hogy ez egy tényleges nyugdíjprogram − hangsúlyozta a vezérigazgató −, ami annyit jelent, hogy pénzkivonási lehetősége a munkavállalónak csak a nyugdíjazásakor lehetséges. Az is fontos, hogy a törvény lehetőséget teremt úgynevezett feltételes jogszerzési időtartam beépítésére. Ez a nemzetközi nyugdíjalapoknál szintén egy létező és használt elem, ami azt jelenti, hogy a munkáltató nullától öt évig meghatározhatja ezt az időtartamot, és ha az alkalmazott ennek lejárta előtt távozik a cégtől, akkor a számára addig befizetett munkáltatói hozzájárulásra nem lesz jogosult − tette hozzá a szakember. Az így felhalmozódott összeg viszont nem kerül vissza a vállalathoz, hanem a cég nyugdíjprogramján belül az abban részt vevő kollégák között oszlik szét. A feltételes jogszerzési időtartam alkalmazása Zugrovics szerint egy nagyon jó lehetőség arra, hogy a vállalat jutalmazza a hűséges munkaerőt, lojalitást építsen és az esetleges fluktuáció mértékét csökkentse.
Az egyik talán legfontosabb elem az, hogy a program alkalmazásához kedvező adózási környezet is társul, ami a közeljövőben is úgy tűnik, megmarad − mondta Zugrovics. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a törvény kedvezményes adózású béren kívüli juttatásnak minősíti a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóba teljesített foglalkoztatói hozzájárulást, a mindenkori minimálbér 50 százalékáig tagszinten. Ez 39 ezer forintot jelent jelenleg, hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztárakra vonatkozó szabályhoz. Ezek egymástól függetlenül létező kedvezményes kategóriák, vagyis így akár a teljes minimálbérnek megfelelő összeg képezhető nyugdíjcélú megtakarításra a dolgozók számára.
Szintén fontos tulajdonság lehet mind a vállalat, mind a foglalkoztatottak szempontjából, hogy egy ilyen programon belül a törvény megengedi a munkavállalók közötti differenciálás lehetőségét − természetesen az egyenlő bánásmód megtartása mellett − jegyezte meg a QUAESTOR szakembere. Ez annyit jelent, hogy a vállalatnak lehetősége van arra, hogy a nyugdíjprogramba az alkalmazottainak csak egy bizonyos körét vonja be, illetve differenciáljon a bevont körön belül is.
A szakember szerint amellett, hogy a program a vállalatok számára azért lehet elsősorban vonzó, mert adóelőnyök kihasználását teszi lehetővé, célzott formában nyújt juttatást és a vállalati gondoskodást erősíti, alkalmas arra is, hogy a cégnél dolgozó kulcsembereket motiválja, díjazza a munkáltatói hűséget, és ezáltal megtartsa őket. Vagyis a QUAESTOR szerint ez a program kilép az ismert béren kívüli juttatások kapcsán megszokott keretekből, és alkalmazása nemcsak a munkavállalói, hanem a munkáltatói oldalon is kézzelfogható előnyöket biztosít.
