Nem akartak, most nem tudnak hitelezni a bankok

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Régebben nem akartak, most már nagyon nem is tudnak hitelezni a bankok − vázolta a pénzintézetek vállalatfinanszírozási képességéről és hajlandóságáról Nagy Márton, az MNB pénzügyi stabilitási osztályának vezetője pénteken, az MNB legfrissebb tanulmányai alapján. Az, hogy a válság 2008 végi kibontakozására a hazai bankok a hitelállomány hirtelen és jelentős mértékű megvágásával reagáltak, önmagában nem lenne meglepetés. Ugyanakkor ez olyan drasztikus mértékű volt, hogy jóval meghaladta a kelet-közép-európai szinteket. A vállalati hitelállomány csak 2010-ben megközelítőleg 450 milliárd forinttal esett.

Lehet azt mondani, hogy a recesszióknak már csak ilyen a természete. A bankok kockázatvállalási hajlandósága és a cégek hiteligénye a gazdaság ütemével együtt ingadozik, és visszaesésnél a kínálati oldal sem tárja szélesre kapuit, és a keresleti oldal sem tolong előtte hosszú sorban. A gazdasági növekedés mára, ha csak mérsékelt ütemben is, de beindult, azonban a változás minimális: nem hozta magával a hitelezési aktivitás elvárható emelkedését. A válságokat követően nem egyedi jelenség a hitelezés nélküli gazdasági növekedés, ám a történelmi tapasztalatok szerint ilyenkor a korábbi GDP-bővülési ütem a válság előtti dinamikájának harmadára csökken.

A hitelek iránti kereslet 2009 második felétől 2010 közepéig fokozatosan csökkent, azonban azóta már látszódik a konszolidáció, és fokozatosan növekszik az igény a friss hitelekre. Ezzel szemben a pénzügyi intézetek már 2008 végén gyors visszafogással reagáltak a válságra és máig kitartanak igencsak konzervatív hitelezési gyakorlatuk mellett, hiába szembesülnek növekvő kereslettel.

A hitelkamatok eközben ehhez képest látszólag nem növekedtek aránytalanul. Ez azonban elég megtévesztő, mivel ezek a pénzkihelyezések csak korlátozott számú, elsősorban nagyvállalatok számára nyitottak. Azok a gazdasági szereplők ugyanis, akiknek csak komoly rátanövelés mellett nyújtanának a pénzintézetek finanszírozást, vélhetőleg nem tudnák kitermelni az elvárt összeget, így a bankok eleve nem is hirdetik meg az ajánlatot. Az esetek többségében azonban a pénzintézetek egy a válság előttinél jóval szigorúbb pontrendszer alapján rögtön kiszűrik e kkv-kat, így nem is bajlódnak azzal, hogy kiszámolják, mennyiért finanszíroznák őket.

A bankok 2009-ben a likviditási problémákra, a rossz gazdasági kilátásokra és az alacsony kockázati toleranciájukra hivatkoztak, hogy miért nem nyújtanak hitelt. Az állam és a jegybank az intézkedéseivel, valamint az anyabankok likviditásteremtéssel ugyan igyekeztek oldani a helyzetet, a hitelkihelyezés volumene mégsem növekedett, a bankok továbbra sem enyhítettek a hitelfeltételeiken. Azaz hiába tudtak volna ekkor még a bankok hitelezni, túlzottan féltek minden kockázattól.

Mára azonban a hitelezés önkéntes befagyasztása kényszerré vált. A devizaforrások szűkülő (vagy drágább) elérhetősége likviditási korlátokat, míg a rossz jövedelmezőségi helyzetű adósok tőkeproblémákat okoztak − idézi a pénzintézetek problémáit az MNB-tanulmány. A kkv-knál mindez azonban nem okoz nagy változást, hiszen sokan már régóta még a fennmaradásukhoz elengedhetetlen forgóeszközhitelt sem kapták meg.

Ilyen körülmények között amennyiben az állam szerepet akar vállalni a vállalatok hitelhez jutásában, akkor ezt elsősorban garanciaszervezeteken, azoknak további feltőkésítésén keresztül teheti meg − véli Nagy. Szemben a közvetlen állami kockázatvállalással, itt nem keletkezik azonnal adósság, bár a veszteség itt is a költségvetést terheli. A vállalati kötvénypiac is megoldás lehetne, ez azonban Magyarországon alulfejlett, jelenleg csak pár − eleve hitelképes − vállalat él a lehetőséggel. Alternatív lehetőségként azonban érdemes lehet fejleszteni. Az USA-ban léteznek kkv-kötvénycsomagok, amelyet a Fed aktívan vásárolt a válság idején. A skandináv országokban szintén vannak hasonló törekvések.