Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Amíg a fővárosban a válság kitörése után a kiskereskedelmi létesítmények fejlesztésének üteme megtorpant, a nagyobb vidéki városokban a következő egy-két évben még sorra nyíltak a bevásárlóközpontoknál kisebb tőke- és bérbeadás-kockázatú strip mallok. Bővült a Stop Shopok, valamint a Piramis Centerek köre és felélénkült a Family Centerek fejlesztése. 2008-ban adták át a nagykanizsai Stop Shopot, amelyet 2009-ben újabb hasonló létesítmények követtek Gödöllőn, Gyöngyösön, Kaposvárott és Salgótarjánban. 2008 márciusában megnyitott a Wing égisze alatt épült egri Agria Park.
Az outlet centerek is \"kiléptek\" Budapest vonzásköréből: megnyílt az M3 Outlet Center Polgár, s néhány bevásárlóközpont is elkészült, közte a Fórum Debrecen, a győri ETO Park multifunkciós központ, s elindult a legnagyobb vidéki kereskedelmi létesítmény, a szegedi Árkád fejlesztése, melynek átadása ez év őszére várható. Ugyancsak 2011 végére tervezik a siófoki Sió Pláza és a szombathelyi Magellán City Center megnyitását.
A továbbiakban vidéken sem várható jelentős területű nyitás: az újabb bevásárlóközpont-fejlesztések országosan 2013-2015-re tolódnak - mondta Koroknai Szabolcs, a Colliers International budapesti irodájának társigazgatója, aki szerint a jelenlegi megtorpanás a válság mellett a korábbi fejlesztési boommal is magyarázható. Nagy alapterületű, zárt bevásárlóközpontot csak ott érdemes építeni, ahol a lakosok száma meghaladja az 50 ezer főt, de fontos a helybeli és a vonzáskörzeti vásárlóerő, a konkurencia, s nem utolsósorban a létesítmény megközelíthetősége.
A vidéki bérleti díjakkal kapcsolatban a szakember kifejtette, ezek közel hasonlóak az országban. A kereskedelmi parkokban havi 6-10, a bevásárlóközpontokban pedig havi 10-30 euró/négyzetméter között változnak.
Petrik Zoltán, az Eston International Zrt. ingatlankezelési üzletágának vezetője és Pintér Dániel, az irodák és üzlethelyiségek bérbeadásáért felelős szakértője szerint vidéken több plázát hátrányosan érint, hogy a város már rendelkezik egy kialakult, kedvelt bevásárlóutcával, amely megszokottsága, történelmi háttere révén is népszerűbb, így egy új központ nehezen vagy egyáltalán nem tudja átcsábítani a vásárlókat.
S hogy mi várható az év második felében, illetve az elkövetkező egy-két évben a vidéki fejlesztések területén?
A két szakember szerint a közeljövőben új piaci szereplők megjelenése indukálhat némi fejlesztési potenciált, azonban az ilyen jellegű beruházásokat eltartani képes lokációkban a piac közel telített. Azokban a városokban, ahol jelentősebb ipari fejlesztések történtek (Kecskemét, Győr), a következő egy-két év fogja megmutatni, hogy érdemes-e újabb projekteket indítani, illetve hogy a már meglévő központok elégségesek-e. A bérleti díjakkal kapcsolatban kifejtették: a csökkenés megállni látszik, bár ez a kép kissé csalóka. Több helyen ugyanis a bérlők megtartása érdekében áttértek a tisztán forgalomhoz köthető bérletidíj-konstrukcióra, lépcsőzetesen emelkedő alap bérleti díjjal. Az effektív bérleti díjak igen szélsőségesen alakulnak, amit a fejlesztők és tulajdonosok eltérő pénzügyi elvárásai és az adott projekt finanszírozási háttere szab meg.
Magyarországon a retailpiacon továbbra is 1-1,5 százalékos hozamprémiummal számolnak a befektetők a régió többi szereplőjével szemben, ugyanakkor legalább hasonló mértékű a kockázatból fakadó hátrány. Az egyik legfontosabb bizonytalansági tényező a bérleti díjak inkonzisztenciája, valamint a bérleti szerződések hosszú távú garanciájának kétségessége. Mindezek alapján befektetői kereslet leginkább a kisebb méretű, de stabil bérlői háttérrel rendelkező, ezért kezelhető kockázatú termékek iránt mutatkozik.
