Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A parlament a ciklus utolsó ülésnapján nem szavazott újra a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal felállításáról szóló jogszabályról. Ön szerint mennyiben segítene a korrupció visszaszorításában egy új hivatal létrehozása?
- Nem segít. A korrupciókutatás a közbeszerzési piacon gyermekcipőben jár, néhány komolyabb analízis érintette csak a témát Magyarországon is, azaz gyakorlatilag alig tudunk valamit e területről. Attól, hogy egy hivatalt felállítanak, az érintettek hozzáállása nem fog megváltozni. Kulturális, meggyökeresedett gyakorlatot nem lehet egy hivatallal megmásítani. Az eredeti ötlet véleményem szerint üzenetét tekintve is hibás. Nemzetközi konferencián tavaly felhoztam példaként, de az érintettek nem értették, miért keveri össze a magyar jogalkotó a közbeszerzést és a korrupciót. A kérdést tehát nem összemosni kell. Sajnálatos módon a hivatal egyik legérdekesebb szereplője, az átláthatósági biztosi pozíció megmenekült, azaz fokozatosan a nagyobb értékű eljárások állandó szereplője lehet. Az én olvasatomban a hivatalos közbeszerzési tanácsadó mellett még egy kötelezően fizetett szolgáltatást vehet igénybe az ajánlatkérő, ami tovább terheli a közbeszerzési eljárások költségét. E látszatbiztosi pozíciók hatékonysága véleményem szerint kérdéses. Ennyi maradt a hivatalból.
- Az utóbbi években nemcsak a korrupció visszaszorítása, hanem a feketemunka és a körbetartozások mérséklése, a kis- és középvállalkozások támogatása és az uniós fejlesztések felgyorsítása érdekében is többször módosították a közbeszerzési jogszabályokat. Valóban ennyi mindenben segíthet a szabályok változtatása?
- A közbeszerzés kedvenc területe a jogalkotónak, hiszen 2004 óta majd harminc alkalommal módosult a szabályozás. A közbeszerzést felhasználjuk a korrupció elleni küzdelemre, a kortárs kultúra támogatására, az adófizetési morál növelésére. Egy dolgot azonban elfelejtünk: a közpénz elköltésének hatékonyságát. Elsősorban, ahogy a törvény preambulumában is olvasható, ezzel kellene törődni. A közbeszerzés elsősorban nem jogi kérdés. Szükséges hozzá az uniós irányelvek és a hazai szabályozás ismerete, de a beszerzés szakma, amelyet nem szerencsés túladminisztrált tevékenységhalmazzá degradálni. Márpedig a válság megmutatta, hogy annak megoldására is ezt használjuk, gondoljunk csak a Monitoring Munkacsoportra, amely az 50 millió forintnál nagyobb értékű beszerzések időszerűségét vizsgálja adott érintetti körben, illetve a közbeszerzési moratóriumra. Ezek mind a beszerzések elhalasztásáról, a rövid távú költségvetési érdekek céljába állításáról szólnak. A világot most a válság és közbeszerzés kapcsolata érdekli. De nemzetközi fórumokon nem arról beszélünk, hogyan válhat a közbeszerzés a válság áldozatává, hanem arról, hogyan lehet a válság megoldása során a közbeszerzésben is könnyítéseket tenni. Mi más utat választottunk, véleményem szerint hibásan.
- Ön szerint mi a legnagyobb rákfenéje a jelenlegi közbeszerzési rendszernek? Hogyan lehetne rugalmasabbá tenni?
- Békén kellene hagyni a piacot, és a szabályozást csak valóban a legszükségesebb esetben korrigálni. A rugalmasság alapvető feltétele, hogy ne legyen ekkora jogbizonytalanság a területen.
- Mit mondanak erről a piac szereplői, mit mutat az egyetem Transparency International magyarországi szervezetével és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarával közös kutatása?
- A korábbi elemzések elsősorban a közbeszerzés és versenyképesség kapcsolatával foglalkoztak, a 2009-est pedig az etika és hatékonyság problémakörének szenteltük. Az eredmények beszédesek: a piaci szereplők fuldokolnak a túlszabályozott rendszerben, intézményrendszeri megújulást sürgetnek. Egyre többen emelik fel szavukat a kötelező hirdetményellenőrzés ellen, ami díj ellenében - Európában egyedülálló módon - nehezíti meg az eljárás megindítását. A piaci szereplők úgy vélik: a bonyolult szabályozás nem képes megakadályozni a tisztességtelen versenyt, ellenben a közbeszerzés mai formájában az innováció gátjává vált. A válaszadók ennek ellenére inkább bizakodók. Terveink szerint 2011-ben folytatjuk a közbeszerzési piac monitoringját.
- Az országgyűlés elhalasztotta az elektronikus közbeszerzés bevezetését is, hatályon kívül helyezte az erre vonatkozó szabályokat. Ez milyen problémákat okozhat?
- A parlament valójában törölte az e-közbeszerzéssel kapcsolatos kötelezést, ami egyben a terület sóval behintését is eredményezi. A késlekedés óriási károkat okozott a közbeszerzési piacon, hiszen a nagyobb értékű, közösségi eljárásrendben induló eljárások lebonyolítását gyakorlatilag megakadályozta az eredetileg januártól hatályos, e-közbeszerzésre kötelező szabály. Sajátos módon azonban nagy lemaradásban vagyunk, mivel meglehetősen későn teremtettük meg egyáltalán a közbeszerzési eljárási cselekmények elektronikus támogatásának lehetőségét, emiatt a piacot nem véletlenül lepte meg az Államreform Bizottság 2008-as ötlete a kötelezésről. A hazai gyakorlatban jellemző, hogy természetes módon keveset fejlődik e terület, azaz sokszor a jogalkotó is úgy érzi, a kötelezés az egyetlen eszköz. Ez azonban számszerűsíthető károkat okoz - például az EU-forrásból származó támogatások költése sem történhetett meg a jogbizonytalan helyzetben, ez csak 2010. március 1-jétől oldódott fel.
- Mekkora elmaradásban van az e-közbeszerzés bevezetésében Magyarország más európai államokhoz képest?
- Egy MTA-Sztaki kutatás az európai országokat négy csoportba sorolta fejlettség szerint, a harmadikba került Magyarország az államok önbevallása alapján. Ezt a helyezést - azaz a kevéssé fejlett, de e-közbeszerzéssel foglalkozó szintet - a központosított közbeszerzési rendszer elektronikus katalógusa miatt érhettük el, ami szintén egy kötelező elektronikus kommunikációra építő megoldás. Ma már modern, transzparens közbeszerzés elképzelhetetlen elektronikus eljárási cselekmények, e-kommunikáció, sőt továbbmegyek, elektronikus adatbázisok, szerződéskötés és számlázás nélkül. Európa és a világ tehát kilépett a szűken értelmezett közbeszerzési eljárásból és a teljes beszerzési folyamatot igyekszik követhetővé és átláthatóvá tenni. Egyelőre mi ehhez képest tüneti kezelést végzünk.
- Már több nagyvállalat is sikeresen használja az elektronikus eszközöket beszerzései során, egyes termékek szállítására online aukciót követően kötnek szerződéseket. Mi kellene ahhoz, hogy valamennyi ajánlatkérő és ajánlattevő alkalmas legyen az elektronikus lebonyolításra?
- Akár a közbeszerzési piacon, akár a profitorientált szférában szükséges az az informatikai háttér és tudás, amely lehetővé teszi, hogy elektronikusan kommunikáljanak egymással a szereplők. Hogy ezt milyen szinten teszik, azaz például papíralapon szereznek be, de egy órát azért szánnak e-aukcióra, az az érintett informatikai fejlettségétől függ. Lehetőség van teljes mértékben elektronikusan kommunikálni: az ajánlati felhívást, az ajánlattételt és az eredményhirdetést is elektronikusan lebonyolítani, az ajánlattevőtől nem kérni cégkivonatot és APEH-nullásigazolást, hanem mindennek elektronikusan utánanézni, és még folytathatnám a sort. Más dimenziót képvisel azonban, ha a beszerzési eljárás eredményként "több elvi nyertest" hirdet az ajánlatkérő és egy elektronikus katalógusban a beszerzési tárgyakat logikusan azonosítva összehasonlíthatóvá teszi az egyes nyertesek termékeit. Ezt képzeljük el úgy, mint amikor vásárláskor a vonalkódot leolvassák a pénztárnál, hasonlóképpen kell, hogy az ajánlatkérő és a szállító azonosítsa a terméket, amit kiválaszt, összehasonlít más termékekkel. Végül ennek alapján lehet elektronikusan megrendelni vagy aukcióztatni a kívánt terméktípust. A kérdésben érintett nagyvállalati gyakorlat is rendkívül sokrétű - legyen szó a Mol Nyrt. saját katalógusáról vagy a MÁV Zrt. által lefolytatott számos e-árlejtésről. A legkomolyabb gondnak az alapvető ismeretek hiányát tartom. A Budapesti Corvinus Egyetem kifejezetten a kkv-k beszerzési gyakorlatával kapcsolatos kutatásai ugyanakkor azt mutatják, hogy a kisebb cégek is érdeklődnek a téma iránt, és az irányukba érkező nagyvállalati nyomás, hogy elektronikusan tegyenek ajánlatot, azokat is motiválja. A helyzet tehát nem tragikus, de a legfejlettebb észak-európai szinttől talán még messze vagyunk.
- Milyen előnyöket hozhat az e-közbeszerzés?
- A nemzetközi összehasonlítások alapján az e-közbeszerzéstől nem lesz olcsóbb a beszerzés. Előnye viszont az átláthatóbb, követhetőbb és adminisztratíve egyszerűbb közbeszerzési eljárás lebonyolításának lehetősége, valamint egységes, strukturált és nyilvános adatok sora a beszerzési tevékenységről. A beszerzési technikák - mint például az e-árlejtés - csökkenthetik az árat, van lehetőség megtakarításra, ám nem ezt az előnyt emelném ki. Informatikára bármennyi pénzt el lehet költeni, de hogy ez hogyan hasznosul, az attól függ, mi a beruházás vagy az informatikai szolgáltatás igénybevételének célja. Ha az ajánlatkérő a piacon vásárol olyan informatikai szolgáltatást, amelynek eredményeként a saját közbeszerzési eljárásairól visszamenőleg egyszerűsített riportokat kaphat és ez egyben segíti a saját közbeszerzésekkel kapcsolatos döntéseit, úgy áttételesen, de a jövőbeli közbeszerzések hatékonyságát fogja növelni az e-megoldás. Nem minden esetben számszerűsíthető közvetlenül az előny, amit az informatikai támogatás jelent. Ez nemzeti szinten is igaz. Azaz ha például tudnánk, mit is vásárolnak a magyar ajánlatkérők, akár a közbeszerzési jogalkotás is figyelemmel lehetne ezekre az adatokra. A valós és értelmes statisztikai adatok nagyon beszédesek lehetnek, amennyiben rendelkezésre állnak.
