Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Milyen előnyöket biztosítanak az új vagyonkezelési szerződések a felsőoktatási intézmények számára?
- Ha röviden akarok fogalmazni, nagyobb önállóságot és felelőséget ad a felsőoktatási intézményeknek. Ez igen fontos változás, hiszen az elmúlt tíz évben nagy átalakulás ment végbe a felsőoktatásban, elsősorban az úgynevezett ppp-konstrukciók révén. Miután a ppp-nek az a lényege, hogy saját erő is kell hozzá, az egyetemeknek azt valahonnan elő kellett teremteniük, és ez elsősorban ingatlanok értékesítésével és hasznosításával tették meg.
Egyébként a szabályozás teljesen korszerű, megfelel az európai normáknak. Az egyetemi autonómia kérdésében talán a vagyonnal való gazdálkodás volt az utolsó korlát, amit a létrejött konstrukció feloldott, az önállóság köre így teljessé vált. Kezdetben az állami vagyonnal kapcsolatos döntési mechanizmus rendkívül bürokratikus volt, akkoriban még a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelte az ügyeket, és évekig tartott amíg egy-egy - olykor nem is túlságosan nagy értékű - ingatlan ügyében döntés született. Például három, összességében 60-70 millió forintos értéket képviselő lakás eladásával ugyanúgy elkínlódtunk, mint mondjuk egy másfél milliárd forintos épülettel a Könyves Kálmán körúton. Azzal együtt, hogy a szerződés az állam ellenőrző szerepét biztosítja vagyona fölött, egyúttal sokkal rugalmasabbá teszi a megoldásokat is.
- Milyen megfontolások vezettek az új konstrukció kialakításához az egyetem részéről?
- A megállapodásban nem mi voltunk a kezdeményező fél, azt tulajdonképpen az új vagyontörvény, az a stratégiai elképzelés motiválta, amit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) összeállított, és ami az állami ingatlanvagyon gazdálkodásának racionalizálását célozta meg. Az állami vállalatok irányításában a piacosítás tulajdonképpen évtizedek óta tart. Az állami intézmények ezermilliárd forintos nagyságrendben használnak ingatlanokat, és az ingatlangazdálkodásban is el kell jutni oda, hogy a használó érzékelje és értékelje a fenntartás költségeit. Ez a vezérgondolat vezetett oda, hogy az állam az egyes intézménycsoportokkal, így az egyetemekkel és főiskolákkal külön szerződéseket kötött. Emellett persze az első pillanattól kezdve saját érdekünk volt, hogy tisztázzuk, milyen mechanizmusok működnek.
- Segítheti-e az új rendszer az egyetem fejlődését, gyarapodását, vagy inkább a saját gazdálkodás fenntarthatóságát szolgálja?
- Már maga az előkészítési folyamat is hasznos volt, hiszen korábban nem létező, az MNV-vel egyeztetett ingatlanleltárok készültek az intézményeknél. Ennek eredményeképpen immár tudjuk, hogy pontosan hány ingatlanunk van és milyen értéken vannak nyilvántartva; a szerződés melléklete tulajdonképpen egyenként felsorolja azokat az ingatlanokat, amelyekre a kontraktus vonatkozik. Ez tehát a megállapodás pluszhaszna, azon túl, hogy részben a szerződések nyomán, részben az előkészületek kapcsán a felsőoktatás erős ingatlankoncentrációt hajtott végre. Nagyon sok intézmény megszabadult azoktól az épületektől, drágán fenntartott ingatlanoktól, amelyekre nem volt szüksége, az ebből származó pénzt pedig beforgatta olyan fejlesztésekbe, amelyek a modern felsőoktatási infrastruktúrát erősítették Magyarországon.
- Az új konstrukció aláírása óta érzékelhetők-e a hatások?
- A nagyobb önállóság nagyobb gazdai felelősséget ad: ha tudom, hogy nekem kell sakkoznom az ingatlanvagyonommal, akkor megpróbálom őrizni ezt a vagyont. Az új konstrukció azt a korábbi gyakorlatot is megváltoztatja, miszerint az egyetemek egyetlen fillért sem költöttek a felújításokra, állagmegőrzésre. Míg korábban azt mondtuk, hogy ami az állami ingatlanvagyon részét képezi, azzal foglalkozzon az állam, most már az látszik, hogy akár az elhatározott fejlesztésekbe is bevonható az ingatlanvagyon, vagyis egyfajta szemléletváltást is hozott az új konstrukció. Például ötszázalékos fenntartási alapot képezünk minden évben a saját bevételekből, annak érdekében, hogy ne engedjük lerobbanni az állományt. A Corvinus már korábban, az SZTE után aláírta a szerződést tavaly nyár elején, vagyis a két egyetem "megelőzte a korát"; a mi aláírásunk és a mi vitáink alapján javítgatták és alakítgatták tovább a szerződéseket. A szerződés aláírása inkább betetőzte, és nem megelőzte azt a fejlesztési folyamatot, ami a felsőoktatásban lezajlott. Tehát azok az önálló döntési lehetőségek, amelyeket az egyezség intézményesített, már benne voltak a levegőben, valamilyen szinten a gyakorlatban is működtek, de az MNV-vel kötött szerződés formálisan is rögzítette azokat. Tulajdonképpen már a Veres Pálné utcai és a Könyves Kálmán körúti épületeink eladásakor is szinte ezekkel a lehetőségeinkkel éltünk, mert a törvényi jogszabályi keretek adottak voltak. Az elmúlt öt-hat évben a pesti campus - a régi Közgáz - jelentősen megváltozott, például épült egy új, 23 ezer négyzetméteres ingatlan, és két kollégiumunk is megújult. Az elmúlt két nyáron a Fővám téri főépületet felújítottuk, a munkálatok 2010 nyarán be is fejeződnek. A Ménesi úti campus - a volt államigazgatási főiskola, ma a Corvinus közgazdaság-tudományi kara - ugyancsak megújult; részben az oktatási tér bővítésével, részben a berendezések, technológia fejlesztésével hosszú időre ismét korszerűvé tettük. Az egész Villányi úti campusunk felújítása még előttünk áll, mivel az épületek nagyon le vannak robbanva. Mégpedig úgy, hogy a korábbi kertészettudományi egyetem ingatlanjait értékesítjük és ebből finanszírozzuk a felújítást. Egyébként a fejlesztésekkel jobban haladnánk, ha nem ül le az ingatlanpiac, de olyan alacsony árakat kínálnak például egy Somlói úti villánkért, amit nyilvánvalóan nem szabad elfogadnunk, inkább várunk.
- A felsőoktatásban az eszközpark hiányos, és nem mindig megfelelő minőségű; segítheti-e a gyakorlati felsőoktatásban a szükséges eszközpark hiányosságainak javítását az új rendszer?
- Folyamatosan jelennek meg azok a nagy pályázatok Magyarországon, amelyekhez kapcsolódhatnak a felsőoktatási intézmények. Elég itt a Pólus- vagy a Támop-programokról beszélni, amelyeknek az a lényege, hogy mind a kutatásban, mind az oktatásban versenyképesebbé váljon a magyar felsőoktatás. Magyarán, elég sok pénz áramlik a felsőoktatásba, a lehetőségek tehát adottak. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségekkel a lehető legjobban tudjunk élni és a lehető legjobb beruházásokat tudjuk végrehajtani, szükség van a megkötött vagyonkezelési szerződésre. A szerződés nem ad pénzt, de megteremti annak a feltételeit, hogy a következőkben a felsőoktatásba áramló k+f-pénzeket a lehető legjobban és viszonylag gyorsan tudja felhasználni az intézmény.
- Milyen átláthatósági és beszámolási követelményeket fogalmaz meg az egyetemmel és az állammal szemben az új konstrukció?
- Minden évben az aktuális éves jelentésben számot kell adnunk ingatlanvagyonunk alakulásáról. A szerződés mögötti leltár ennek egy nagyon fontos eleme, ehhez képest kell megnézni, volt-e változás az ingatlanvagyonban, és erről a beszámolóban is nyilatkozni kell.
Az egyetem önállóan ötletelhet arról, hogy mit szeretne csinálni, de természetesen ezt az ötletet be kell nyújtania az MNV-nek, amelynek 30 nap áll rendelkezésre arra, hogy ezt opponálja vagy hozzájáruljon. Az opponálásra akkor van lehetősége, ha valamilyen törvénytelenséget fedez fel, vagy ha olyan ingatlanról van szó, amelyet más állami szervezet is hasznosíthatna, ebben az esetben azonban neki kell kifizetnie. Tehát az a korábbi állapot is megszűnt, hogy ellenszolgáltatás nélkül elvonom a vagyont.
Az ellenőrzési lehetőség az árak tekintetében is él, vagyis hogy az intézményrendszer ne herdálhassa el ezt a vagyont. Az egyetemnek kötelessége vagyonértékelést végrehajtani, amit a nemzeti vagyonkezelő szakértőivel és vagyonkezelőivel ellenőriztet, hogy ez a tranzakció olcsón ne legyen lebonyolítható.
- Mekkora vagyontömeg felett rendelkezik az egyetem a szerződés aláírását követően?
- A Budapesti Corvinus Egyetem 9 milliárd 200 millió forintos vagyontömeggel bír. Vita volt arról, hogy mekkora piaci érték kerüljön a szerződésbe, mivel az nagymértékben és igen gyorsan változik, hangsúlyozottan igaz ez az elmúlt években komoly mélyrepülést produkáló ingatlanpiacra. Nyilván egy tartós szerződésben valamilyen kiindulási megállapodásnak kell szerepelnie, és az nem lehet bizonytalan összeg, mert az a jövőben állandó vitára adna lehetőséget.
- Hogyan érinti a megállapodás a felsőoktatási ppp-beruházásokat?
- A ppp-beruházások évente mintegy 550 millió forintot jelentenek a Corvinusnál. Az 50 százalékos egyetemi forrás előteremtésére felhasználhatók azok az összegek, amit az ingatlanhasznosításból, bérbeadásból vagy eladásból beszed az egyetem ahelyett, hogy a működési kiadásokból kelljen fizetnie.
- Elképzelhető, hogy az egyetem maga is mint befektető jelenjen meg az ingatlanpiacon, tehát a későbbi nagyobb haszon reményében vásároljon?
- Saját bevételből ezt meg lehetne tenni, de eddig nem történt meg, az átmeneti pénzek kötelező jelleggel államkötvénybe kerültek. A felsőoktatási törvény alapján azonban az egyetem saját bevételeivel szabadon gazdálkodik, és ez meglehetősen nagy összeg az intézményeknél. Nem kizárt tehát, hogy a jövőben az intézmények ilyen céllal is vásároljanak ingatlant. Mivel az elmúlt időszakban nagyon intenzív fejlesztéseken van túl az egyetem, illetve számos tranzakciót bonyolított le, létrejött egy jó műszaki és gazdasági csapata. Az ingatlanvagyon értékelésébe azonban külső szakértőket vonunk be és a nagy projektek lebonyolításába külső szervezeteket.
