Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Az országgyűlés hétfőn elfogadta jövő évi költségvetés utolsó módosító javaslatait is - gyakorlatilag kész a büdzsé. Számít arra, hogy egy gonosz manó a küllők közé még betesz egy botot az utolsó pillanatban?
- Arra nem számítok, hogy a költségvetés a jövő hétfői végszavazáson elcsúszna - ugyanis ez nemcsak a kormányzat, hanem a magyar politika és gazdaság kudarca lenne, ez pedig egyetlen politikai erő érdekét sem szolgálná. Arra viszont készülök, hogy amint egyre közelebb kerülünk a választásokhoz, annál gyakrabban fognak korábban már megállapodással lezárt részletkérdések újra és újra a politikai közbeszéd tárgyává válni. Épp ezért fontos, hogy a jövő heti szavazáson túl legyen a büdzsé - azután már lehet politikai vitát folytatni meg kampányolni.
- A kampány már megkezdődött, és akadnak még elvarratlan szálak a jövő évi büdzsében is: példaként ott a MÁV negyvenmilliárdos elvonása vagy a bevételi kockázatok. Hogy látja, milyen határok között lehet teljesíteni a jövő évi hiánycélt?
- Az gondolom, hogy a 3,8 százalékos hiánycél - túlfeszítés nélkül - elérhető, hisz a költségvetés jelentős tartalékokkal rendelkezik: a 200 milliárdos tartalék mellett van még egy rejtett többlet. Az idei tartalékok egy részét nem használtuk fel - hanem zároltuk -, vagyis a felhasználható tartalék ténylegesen nem 80 milliárddal, hanem csaknem 170 milliárddal magasabb az idén felhasznált tartaléknál. Ugyanakkor leszögezem, hogy nem szeretnék olyan költségvetési gazdálkodást folytatni, amikor a tartalékok a folyó finanszírozást és nem a biztonságot szolgálják. Ennek alapján azzal számolunk, hogy a tartalékok, különösen a jogszabály szerint nem egyedi felhasználási célú stabilitási és kamatkockázati tartalék, nem kerül elköltésre, így az eredeti 3,8 százalékos hiánycél biztonsággal tartható. Ezt lényegében a Valutaalap, az Európai Unió és legutóbb (ugyan a számítást éppen ellentétes irányból levezetve) a Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentése is megerősítette.
Így tehát ha a következő kormány is az adósságcsökkentő gazdaságpolitika mellett marad és tartja a most elfogadott pályát - s nem akarja szétverni a költségvetés most kialakult egyensúlyát -, tudja tartani a 3,8 százalékos hiánycélt.
Tegyük hozzá, hogy mindez nagyon fontos lenne az országnak, hisz ha ma valaki arról beszél, hogy adócsökkentést vagy kiadásokat növekvő adósságból és újabb hitelekből akar finanszírozni, az nem értette meg, hogy a gazdasági válságnak mi az üzenete és a tanulsága. Egyértelmű, hogy a jövő évi hiányért nem csak mi leszünk felelősek - a Bajnai-kormány közel fél évig tudja kontroll alatt tartani a költségvetést. Ha az új kormány bebizonyítja, hogy tartja a költségvetési fegyelmet, annak meglesz a gyors hozadéka, de tud rombolni is, aminek a káros hatásai azonnal megmutatkozhatnak.
- Évközi adócsökkentést a bizalom növekedésével meg lehet kockáztatnia az új kormánynak?
- Az előbbiekből az is egyértelmű, hogy pusztán a hiány és adósság növelésével nem szabad adót csökkenteni. Az állam és egyébként az ország is eleve adósságproblémával küzd. Persze 2011-től egy várható gazdasági növekedés már bőven adhat teret későbbi adócsökkentésre, illetve ha netán már 2010-ben a most tervezettnél kedvezőbb növekedési pályára áll a magyar gazdaság és az valódi, felhasználható tartalékokat teremt a költségvetésben, akkor azokból is a gazdaságot kell élénkíteni, melynek Magyarországon jelenleg ténylegesen a leghatékonyabb módja lehet az adócsökkentés. A magyar államháztartás ugyanis még mindig nem a leghatékonyabban költi el a forrásait és az adócentralizáció mértékén is lehet még javítani.
- Visszatérve a MÁV-hoz, teljesíthető-e a negyvenmilliárdos forráskivonás?
- Nagyságrendileg elérhetőnek tartom - ha nem is fillérre pontosan: a következő két hétben elkészülnek azok a javaslatok - a menetrend átalakítása, az üzleti terv -, amelyek hitelessé teszik az elképzeléseinket, ezek birtokában már lehet az átalakítások finanszírozásához partnert keresni, legyen az az EBRD, az EIB vagy akár egy kereskedelmi bank.
- A jövő évi költségvetés egyik csontváza lehet a sukorói kaszinóügy - az adófizetőknek ez súlyos milliárdjaiba kerülhet. Hagynak még ehhez hasonló csontvázakat a szekrényben?
- A Sukoró-ügyben semmiféle költségvetési csontváz nem kerülhet elő, az ellenzék politikai indíttatású javaslatainak követése okozhatna legfeljebb ilyen kockázatot. Ezzel szemben mi olyan megoldást keresünk, amelynek eredményeként az állam kártérítési felelőssége nem merülhet fel. Ha a korábbi telekcsereügylet érvénytelen volt, akkor azt bíróságnak és nem erre kellő jogosítvánnyal nem rendelkező kormányzati szerveknek, pláne nem politikusoknak kell kimondaniuk. A bíróság ilyen irányú eljárását pedig már magunk kezdeményeztük. Ettől függetlenül arra számíthatunk sajnos, hogy a politika az ügyet továbbra is saját céljaira használja fel.
Ahol persze még ügyelnünk kell rá, hogy ne hagyjunk magunk után elrendezetlen ügyeket, az a MÁV mellett a hasonló strukturális és finanszírozási problémákkal küzdő társaságok esete, mint például a BKV. A költségvetés konszolidálásán túl feladata ugyanis az országnak, hogy a folyamatosan veszteségesen működő állami és önkormányzati cégek gazdálkodását rendbe tegye. Ám a rendbetétel azon módja nem megoldás, hogy a felhalmozott adósságot az állam visszafizeti, a cégek működését pedig hagyja a régiben. Ezeket az állami és önkormányzati vállalatokat nagyon gyorsan olyan állapotba kell hozni, hogy ne veszteséget termeljenek, megálljanak a saját lábukon.
- A jövő évi költségvetés sínen van. Az idei államháztartási hiánycél teljesítése jelentős mértékben a decemberben esedékes társasági adóbevételektől függ. Az APEH több ezer céget megkeresett adófizetési terveiről érdeklődve. Nem elég jó a PM makromodelje?
- Szerencsére csak nagyon ritkán van olyan helyzet, hogy 6,7 százalékos GDP-visszaesésnek a társasági adóalapra gyakorolt hatását kelljen modellezni. Nincs kialakult rutin, ezért a házi és a külső elemzők csak becslésekre hagyatkozhatnak. Ahhoz, hogy ez a becslés minél kevésbé legyen spekulatív, szükség volt az adatbekérésre. A most rendelkezésre álló adatok nem cáfolják azt a feltételezést, hogy befolynak az utolsó hónapra tervezett társasági adóbevételek. Nem látok olyan eddig fel nem tárt kockázatot, ami az idei hiánycélt veszélyeztetné.
- Amennyiben mégsem folyik be a kívánt összeg, marad még mozgástere a kormánynak?
- Valós intézkedést a két decemberi ünnep között már nem lehet hozni, annak meg semmi értelme, hogy egyik évről a másikra toljunk át költségeket, nem beszélve arról, hogy az uniós statisztikák ezeket az időbeli eltolódásokat amúgy is kiszűrik.
- Megfordítom a kérdést: ha többlet keletkezik, annak nyakára hág a kormány?
- Ami kiadást nem terveztünk be, azt nem fogjuk csak azért teljesíteni, mert több pénz folyt be. Van elég törlesztendő adóssága az országnak. A fölhalmozott belső adósságok törlesztésére viszont érdemes lehet az esetleges többletbevételből fordítani.
- Immár másodszor döntött úgy a kormány, hogy nem hívja le a IMF-hitel esedékes részletét, mondván, a piacról finanszírozzuk az adósságot. Várható a közeljövőben devizakötvény-kibocsátás?
- A kormány terve az, hogy az IMF-EU hitelkeretből már nem hívunk le további részleteket. A hitelkeret fenntartása hitelességi biztosíték a világ felé, ugyanakkor igyekszem leszögezni, hogy a pénzügyi segítségre már nincs szüksége az országnak. Ennek megfelelően áll össze a jövő évi finanszírozási tervünk: ebben a belföldi kibocsátásokra szeretnénk helyezni a hangsúlyt, mert nem cél az államadósságon belül a devizaarány növelése, sőt annak a csökkentése lenne egészséges. Így azzal kalkulálunk, hogy legfeljebb a lejáratokhoz igazítva kerülhet sor devizakötvény-kibocsátásra, ám az nyilvánvaló, hogy közvetlenül a választások előtt ilyen tranzakciót nincs értelme szervezni.
- Ha konkrét kibocsátási tervekkel nem is, egy non-deal road show-ra nem készül a közeljövőben? Kész a büdzsé, de ott van a kilenc magyarországi nagykövet levele a magyar befektetői környezetet mérgező döntésekről.
- Még nincs meg a konkrét döntés, de valószínű, hogy egy non-deal road show beilleszthető a kommunikációba, amint látjuk, hogy az idén milyen hiányt produkált Magyarország. Egy ilyen körút kedvező lehetőséget teremtene annak bemutatására, hogy az elmúlt fél év alatt milyen nagyot változott a magyar államháztartás helyzete. Már eddig is - főleg külföldön - számos elismerést kapott az ország, ám ezen a kedvező képen sokat tudnak rontani egyes ügyletek, legyen az a rádiótender vagy a pécsi vízmű körüli szerencsétlen döntés. Az ország vért izzadva igyekszik visszaszerezni hitelességét, ezen egy-két felelőtlen akciót óriásit tud rombolni.
- Ha már szóba hozta a reputációt: egy nemrég közölt felmérés szerint ön az unió számba vett 19 pénzügyminiszteréből a 17. helyen végzett...
- Nem éreztem a mi helyzetünkre ráigazíthatónak ezt a felmérést, hisz nem azt értékelte, hogy a fél év alatt végzett válságkezelés mennyire volt sikeres, ehelyett az egyes országok általános teljesítményét vetette egybe például a hosszú távú kamatokkal, melynek során a korábbi hátrányok jócskán megmutatkoznak. Nem személyesen zavar a besorolás, hiszen fél éve miniszterkedem, így eleve nehezen összehasonlítható a munkám olyanokéval, akik ezt több éve végzik. Valójában az a zavaró, hogy az értékelés az ország helyzetében bekövetkezett radikális változásokra sincs figyelemmel, nem ismeri el az elmúlt fél évben hozott intézkedéseket.
- A költségvetés elfogadásával sokan hajlamosak azt hinni, hogy véget is ér a törvényhozási munka, holott a parlament előtt fekszik egy komplett pénzügyi törvénycsomag. Hogy áll a vita az MNB javaslatáról, ami a devizahitelezés feltételeit szigorítaná?
- Már decemberben a kormány napirendjére kerülhet a deviza- és a forintalapú hitelek korlátozásáról szóló szabályozás, szakmai kompromisszum kezd kialakulni. A pénzügyi törvénycsomagtól a banki magatartáskódex jogszabályba foglalását, a fogyasztóvédelmi szempontok erősödését és a banki felügyeleti rendszer megerősítését várjuk. A tervek szerint a PSZÁF egy olyan felügyeleti szervvé válik, ami már rövid távon is javíthatja a magyar pénzügyi rendszer megítélését, így csökkentve a befektetői kockázatokat.
- A következő fél évben a kormány nyakába szakad a kampány, ennek ellenére vannak-e még megvalósítható tervei a jövő év első felére, vagy inkább a láblógatás időszaka jön?
- Nem vagyok egy láblógatós típus, ez szerintem az elmúlt hónapokban kiderült, s nincs is okom hirtelen azzá válni. Arra készülök, hogy a költségvetést végre kell hajtani, kampányidőszakban különösen tartani kell a pénzügyi fegyelmet. Másrészt vagyonügyekben - ami nem parlamenti hatáskör - van még számos tennivaló. Az MNV Zrt. gyakorolja a tulajdonosi jogokat a MÁV-nál, de a Malév helyzetének rendezése is ezen időszak feladata lesz. Persze minden hasonló vagyongazdálkodási kérdésben kizárólag olyan megoldás jöhet szóba, ami nem vesz igénybe újabb adófizetői forintokat.
- Tudom, hogy hivatalosan még nem gondolkodik a miniszteri munka utáni jövőn, de legalább annyit áruljon el, hogy külföld vagy idehaza?
- Belföld. Ez elsősorban magánéleti motivációjú döntés - lehet, hogy a karrieremnek jobban használna, ha külföldön folytatnám a pályámat -, de minden politikai támadással, vitával együtt én itthon érzem jól magam, itt van a családom, a barátok.
