Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több egészségügyi intézmény is aggodalmát fejezte már ki amiatt, hogy az idei második félévben alacsonyabb finanszírozási összegre számíthatnak a korábbinál. Ez nyilvánvalóan így is van, hiszen az első hat hónapban magasabb összegre rúgtak a kifizetések, az intézmények ráadásul az idén biztosan nem számíthatnak olyan "extra" pénzre, mint ami a tavalyi megtakarítások következtében szétosztható volt. A helyzet azonban egyelőre ennél sokkal vészesebbnek tűnik. Az egészségbiztosítási alapból (e-alap) ugyanis csak annyi pénz fordítható az intézmények finanszírozására, amennyi van benne. Az idén pedig az e-alap hiánya (Napi, 2009. július 5.) akár a 150 milliárd forintot is meghaladhatja. Ebből 70 milliárd forint a járulékcsökkentés következménye, amelynél a kormányzat ígéretet tett a pótlásra. Ezen a téren némiképp aggasztó talán az, hogy - mint azt az egészségügyi miniszter is elismerte - a kompenzáció módjáról még nem született döntés. Egyik lehetőség, hogy engedélyezik az e-alap terven felüli hiányát, a másik, hogy a nyugdíjasok, a kiskorúak után fizetett négyezer forintos havi fejkvótát megemelik.
Egyelőre szó sem esik azonban arról, hogy a fennmaradó deficitet (ami már a májusi adatok szerint is 40 milliárd forint feletti volt, az év egészében pedig akár százmilliárdra is rúghat) miként rendezik. A folyamatos kifizetéssel pedig egyre apad a kassza - rendkívüli (tehát a járulékcsökkentés kompenzációján felüli) intézkedés nélkül pedig számításaink szerint október tájékán teljesen ki is ürülhet. Feltételezhető, hogy az OEP jelezte a gondot a kormányzatnak, ha ezt nem tette, akkor nyilván felvethető a kassza felelőssége is, de a helyzeten ez nem változtat (legfeljebb akadhat egy bűnbak).
Információnk szerint a pénzügyi tárca nem tartaná rossz ötletnek az időhúzást. Amennyiben ugyanis sikerülne a deficit legalább valamekkora részét a következő évre áttolni, akkor az nem veszélyeztetné az idei költségvetési hiánycél teljesítését. A gyakorlatban azonban ez az év vége felé akadozó intézményi finanszírozást jelentene. Ezt leginkább a magánkézben lévő szolgáltatók, valamint az egészségügyi beszállítók szenvedhetik meg, de a gondok az önkormányzatokat - amelyekkel kapcsolatban az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ellátási felelősség - is elérnék.
