- Néhány héttel ezelőtt elbocsátásokról tettek bejelentést, ezek szerint már a Videoton is érzi a válság hatását. Mennyire súlyos a helyzet?
- Nincs olyan, akit a válság ne érintene, de a tájékoztatón éppen a válságból kivezető utakról és lehetőségekről beszéltünk. Ennek látjuk ugyanis értelmét, nem annak, hogy a múltat elemezgessük.
- Ez azonban aligha kerülhető meg. Mennyivel csökkentek például a megrendeléseik?
- Sokkal jobban állunk, mint a hazai feldolgozóipar egésze, amelyet érthetően visszavetett a válság és a nyugat-európai gazdasági visszaesés. Mi most is az előrelépéssel foglalkozunk, azt nézzük, hogy miként lehetne kihasználni a válság nyújtotta lehetőségeket.
- Bejelentették az ukrán cégük elindulását is. Miért pont most, amikor Ukrajna a csőd szélén áll?
- Pár éve előkészítettük egy ukrán gyár elindítását, de akkor a bársonyos forradalom kapcsán megnövekvő kockázat visszariasztott bennünket. Mire végfázisba értünk, most is kiéleződött a helyzet, de hosszú távra tervezünk. Lépünk, mert úgy érezzük, hogy a bolgár mellett az ukrán céggel együtt vagyunk igazán versenyképesek. Megrendelőink értékelik, hogy több országban működünk, mert így az igényesebb és az alacsony költségszintű munkákat is el tudjuk vállalni. Ukrajna eddig hiányzott a palettánkról.
- A Videoton már nem csak gyárt, de jelentős szolgáltatási tevékenységet is folytat, hogyan jelentkezik a válság ezekben?
- A munkaerő-kölcsönzésben igen komoly a csökkenés, a személyszállításban, logisztikában is jelentős visszaesés van, az ingatlanhasznosításban viszont változatos a kép. Székesfehérváron egyáltalán nincs probléma, sőt új érdeklődők jelentek meg, akik ipari területet bérelnének, más telephelyeinken viszont vannak üresedések.
- Sokéves tendencia, hogy egyre több termék gyártása kerül Kínába. A válság változtathat ezen a helyzeten?
- Ez rendkívül érdekes kérdés. A legújabb megkeresésekből úgy tűnik, megáll a folyamat, sőt talán megindul egyfajta visszarendeződés is. A szállítási idő, az üzemanyag- és finanszírozási költségek emelkedése, a kínai munkabérek európait meghaladó emelkedése, valamint a dollár és a jüan erősödése együtt arra készteti a cégeket, hogy Európában nézzenek új gyártóbázis után. Azoknak az országoknak, amelyek versenyképesek, még kedvező is lehet a válság, hiszen Nyugat-Európából hozzájuk telepíthetik át a gyártás egy részét, és ide jöhet az is, ami Kínából visszakerül.
- De miért pont a Videotonhoz? Építhetnek saját gyárat is.
- A beszállítói piacon nekünk már stabil hátterünk és presztízsünk van. Ismerjük a régiós országokat, gyorsabban, olcsóbban tudunk telepíteni, tőkeerősek vagyunk. Egy nyugati vagy akár kínai cégnek egyszerűbb és olcsóbb a Videotonnal elindulni.
- A Videoton "contract manufacturer", azaz szerződéses gyártó. Magyarul azt gyártják, amihez készen kapnak terveket. Tudnak-e ehhez hozzáadott értéket tenni?
- A terméket valóban többnyire készen kapjuk, de a technológiát már magunk alakítjuk ki. Sőt, egyre inkább az a jellemző, hogy bevonnak minket a termékfejlesztés folyamatába. Sokszor új funkciót adunk a terméknek, sőt arra is van már példa, hogy a műszaki fejlesztés bizonyos fázisait - vagy akár egészét - is tőlünk rendelik meg. Ezt a képességünket 1997 óta fejlesztjük, de mostanra ért be annyira, hogy a vevőink is elfogadják. A válság ebben is segíthet, mert kézenfekvő, hogy a már meglevő európai partnert vonják be ezekbe a fejlesztésekbe.
- Mi kell ahhoz, hogy a beszállítói piacon még versenyképesebbek legyenek?
- Nem választható el az ország és a cég versenyképessége. A jelenlegi adózási rendszerrel és a labilis árfolyammal nem vehetjük fel a versenyt a régió többi országával.
- Önöknek azonban, mint exportálóknak, éppen a gyenge forint a jó...
- Van egy szint, ahol a gyenge valuta már nem tesz versenyképessé, mert beláthatatlanná válik a kockázat. A 300 feletti árfolyam már ezt jelenti. Most a stabil nemzeti valuta a legnagyobb prioritás. Ha "mindenható" lennék, akkor olyan körülményeket teremtenék, ahol 300 alá kerül a forint 6 hónapig. Ezalatt olyan stabilizáló intézkedéseket hoznék, hogy a piacon további egy éven belül 270 forintra erősödjön az árfolyam. Szerintem ez volna optimális az eurós csatlakozásig. De az árfolyam csak egy része a versenyképességnek, a munkaadói terhek csökkentése ugyanilyen fontos.
- Itt bizonyára a helyi adókra céloz, hiszen a társasági nyereségadó nem túl magas.
- Igen, elsősorban az iparűzési adóra gondolok, ami régiós összehasonlításban iszonyatosan magas. Ennek fenntartása, különösen a jelenlegi helyzetben, roppant káros. Nem kötődik a nyereségességhez, minden esetben fizetni kell, ráadásul gyakorlatilag csak az anyagköltség vonható le az adóalapból. Ez az összes hozzáadott értékre vetített kétszázalékos adó könnyen veszteségbe fordíthatja a válság által amúgy is meggyengített cégeket - a következmény pedig növekvő munkanélküliség és növekvő szociális segély lehet. Ez pedig az önkormányzatoknak sem lehet érdekük. De az iparűzési adó mellett akadnak még olyan tételek, amelyeket szintén át kellene gondolni.
- Pontosan mire gondol?
- Mindenki tudja, hogy nálunk a foglalkoztatást terhelő járulékok kiugróan magasak. Ezen túl még ott vannak a munkaadót terhelő, egyenként kicsi, de összességében jelentős terhek, amik a régióban ugyancsak kirívóak. Ilyen például a táppénz munkaadót jócskán terhelő rendszere, bizonyos pótlékok, értelmetlen és nehézkes adminisztratív előírások, jelentéktelen formai hibákat súlyosan büntető hatósági ellenőrzések. Ezek együtt jelentősen rontják versenyképességünket.
- Lesz-e gyártás hosszú távon Európában? A feldolgozóipar versenyképessége úgy tűnik Európa-szerte nem elég a távol-keleti versenytársakkal szemben.
- Meggyőződésem, hogy nem tűnik el a feldolgozóipar a kontinensről. A gazdaságok önszabályozó funkciója ugyanis működik, ez a válság éppen erről is szól. Feldolgozóipar nélkül pedig nem lehet tartós foglalkoztatási egyensúly az unióban. Mi itt és most Magyarországon valóban kegyelmi állapotban vagyunk, jelentősen tudnánk javítani a versenyképességünkön. Ha ezt megtesszük, akkor véleményem szerint két éven belül megkezdődik az export által vezérelt kilábalás a válságból.
