Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa a kormánnyal egyetértésben tavaly február végén tartott ülésén eltörölte a forintárfolyam euróval szembeni sávos rögzítését, és lebegő árfolyamrendszer bevezetéséről döntött, miközben a kamatszinten nem változtatott. A lépés komoly meglepetést keltett a befektetők és az elemzők körében (egy héttel korábban még szinte nevetséges feltételezésnek minősítette a kormány, hogy ilyen lépésre sor kerülne). Simor András, az MNB elnöke a döntés után kifejtette: a jegybank a sáv eltörlésével egyértelművé tette, hogy legfőbb célja az árstabilitás elérése. A forint ezt követően - a többség elvárásának megfelelve - némi zökkenővel ugyan, de engedelmesen erősödött is. Elhagyta egykori sávjának az alját is. A forint február 26-áig a centrumtól (eurónként 282,36 forint) 15-15 százalékkal térhetett el. Tavaly június 20-ára viszont erősebbé vált a 240,01-os szélsőértéknél.
Nemzeti devizánk csúcsára tavaly nyárra jutott. Egy eurót ekkor 230 forintnál kevesebbért lehetett megkapni. Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik (bár a devizaadósok alighanem saját bőrükön keservesen érzik), hogy a dollár kurzusa ekkor 145, a svájci franké pedig 142 forint alá süllyedt. Azon a napon a forint látványos erősödését a régiós devizák izmosodásával, illetve a tőzsdei árfolyamok további emelkedésével, valamint a hazai jegybanki kamatemelés "kiárazódásával" magyarázták. Megmagyarázni persze mindig meg tudták az eseményeket az elemzők, az már más kérdés, hogy időnként még ők is elismerték, hogy érteni azért nem igazán értik, mi is történik valójában.
A válság kitörése és európai elmélyülése után (mint az egyébként az árfolyam grafikonjának éles kilengéseiből, le és fel egyaránt szúró tüskéiből is jól látszik) általában csak kapkodhatjuk a fejünket. Sokszor az egészen éles kilengésekre is nehéz bármilyen ésszerű okot találni. Összességében a forint korábban elképzelhetetlen mélységeit az elemzők szerint a világban általános kockázatkerülés, a magyar gazdaság gyengeségei, a térségben az euróövezeti csatlakozás esélyeinek csökkenése (ez elsősorban Lengyelországra vonatkozik) okozhatja. Persze a válság kialakulásakor valahogy nem annyira figyelmes minősítők is igyekeznek kivenni a részüket az áldatlan "taszigálásban". A főként londoni befektetési társaságok által előszeretettel folytatott spekulációkról, valamint a korábbinál jóval csekélyebb devizapiaci forgalomról - amire globális adatok híján a grafikonok napon belüli alakulásból (itt is a "tüskék") lehet következtetni - már kevesebb szó esik.
Az előrejelzések között most 270 forintos eurót éppúgy találunk, mint 400-ast (utóbbihoz persze némi politikai felhang is társul). A tény - egyelőre - az, hogy az árfolyam még nem hagyta el régi sávjának tetejét, sőt a centrumnak sem régen mondott búcsút. A forint felszabadításakor pedig akadtak, akik figyelmeztettek arra: bár ezt korábban csak pillanatokra éltük meg, a sáv közepe felett is van tér… Most pedig már sáv sincs.
