Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A GDP két százalékkal növekedhet idén, s jövőre három százalékra gyorsulhat, a drágulás üteme viszont 2009 decemberében is meghaladja a jegybank és a kormány által meghatározott háromszázalékos középtávú inflációs célt. Legalábbis év elején még ezt várta az elemzői konszenzus. Ma ezzel szemben mindenki megnyugodna, ha a következő évben tényleg pénzügyminisztérium várakozásainak megfelelően csak egy százalékkal csökkenne a megtermelt hozzáadott érték mennyisége, valamint ha a kis, de nem elhanyagolható valószínűségű deflációs veszélyt elkerülné Magyarország. Elemzői figyelmetlenség vagy a külső sokkok sorozata térítette el ennyire a prognózisokat a valóságtól? Két évre előre nehéz jósolni, főleg úgy, hogy a pénzügyi válság mélységeivel még most sincsenek tisztában a gazdasági szereplők, legyenek azok befektetők, vállalkozók vagy akár gazdaságpolitikusok. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének tévedések vagy az átlagosnál jobb meglátások a piacon, ez természetes. Ha nem lennének ilyenek és mindenki egyformán vélekedne, az megnehezítené a kereskedelmet és a jövedelemelosztást a piacon.
A rövid távú becslések nagy félrelövései azért emlékezetesek, s ilyenkor derül ki, hogy nem feltétlen jelent gondot, ha a főáramtól eltérő véleménnyel jelenik meg valaki. A legutóbbi (harmadik negyedéves) GDP-adatnál az igen nagy szórás mellett kialakult 1,6 százalékos várakozás a tényleges 0,8 százalékkal szemben például igen jelentős tévedés, főleg, hogy a prognózis még növekedést várt negyedéves alapon, s végül ehelyett negatívba ment át a bővülési ütem. Gárgyán Eszter, a Citibank makroelemzője ugyanakkor erre számított, azaz nem lehet azt állítani, hogy nem lehetett előre jelezni a folyamatokat. Ugyanakkor az azért túlzás a KSH részéről, hogy mindig elcsodálkozik, amikor az elemzők ellövik prognózisaikat. Mégiscsak könnyebb annak, aki "első kézből" kapja az adatokat, mint azoknak, akik a hírek követésével következtetnek az egyes gazdasági mutatókra. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor a véletlennek igen nagy szerepe van az előrejelzésekben. Ma mindenkit felkutatnak, aki már előre látta, hogy a pénzügyi válság a világban milyen mélységben bontakozik ki, azonban sok olyan ad hoc folyamatnak volt ez a következménye, amelynek elmaradása vagy más körülmények bekövetkezése ma más gurukat karolna fel.
Az előrejelzések a különböző ökonometriai modelleken túl az elemzők jövőre vonatkozó vélekedésein alapulnak, ami - a viszonylag kevés információ alapján - gyakran a jelen megítélésének kivetítése. A jegybank októberi 300 bázispontos kamatemelését követően pár héten belül többen azt várták, hogy akár százasával is vághat a monetáris tanács (MT), azonban egy idő után a borúsabbá váló piac már egészen az első negyedév végére tolta az első lazítás időpontját. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank szakértője - a novemberi kamatdöntés előtt - egyedül maradt a vágást prognosztizálók táborában, s mint utólag kiderült, igaza lett. Mivel a piac jól reagált a döntésre, ezért az elemzők már ezzel számoltak, s most már nem a tartást, hanem a 300 bázispont elolvadását várják márciusra. Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője szerint azonban a nyugodt állapotok kivetítése jelen esetben nem szerencsés. Ha ugyanis mégiscsak csökken a kockázatvállalási hajlandóság, akkor nagyobb lesz a baj, mint a tartás esetén lett volna, ugyanis az MT a ráta emelésére kényszerülhet, s ez rossz üzenet lenne a befektetők felé. Túlzott-e ez az óvatosság vagy sem? Ezt mindenki döntse el a maga habitusa szerint, de utólag senki ne válaszolja meg. Visszatekintve ugyanis már rendelkezésre állnak olyan információk, amiket ha korábban is lehetett volna ismerni, akkor a prognózisoknak sem lenne értelme.
