Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hihetetlenül sokat változott az év eleje óta a világ. Amíg januárban még az infláció veszélye jelentette a legnagyobb gondot a monetáris politika számára, addig most deflációs félelmek jelentek meg a piacon. Ezzel párhuzamosan a forint is nagy utat tett meg. Az ingadozási sáv februári eltörlése következtében látszólag megállíthatatlanul elkezdett felértékelődni az euróval szemben (júliusban a kurzus 230 alatt is járt), majd miután véget ért az erős hazai valutával alátámasztott nyaralási szezon, a pénzügyi válság szeptembertől induló újabb hulláma a forintot is magával rántotta, s az októberi spekuláció 280 fölé gyengítette.
Németh Dávid, az ING szenior elemzője szerint az év elején túlságosan is az inflációs félelmek voltak előtérben, s ez a pénzügyi stabilitás kockázatait háttérbe szorította. A kötvénypiac első eladási hullámára már ekkor sor került, s volt, hogy az akkor még 7,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett 9 százalékig emelkedtek a hitelviszonyt megtestesítő papírok kamatai. Az elemzői konszenzus így februárra az akkor már jó ideje elakadt kamatcsökkentő trendet felváltó emelési hullámot várt, s csak abban volt eltérés, hogy 25 vagy 50 bázisponttal növeli-e meg a rátát a monetáris tanács (MT). Végül mindenki meglepetésére és elégedettségére a kormány rábólintott a forint ingadozási sávjának - az MNB által már jó ideje szorgalmazott - eltörlésére, s mivel a tanácstagok ezt önmagában a monetáris kondíciók szigorításának tekintették, elnapolták a kamatemelést. A lépés a várakozásoknak megfelelően tényleg a forint erősödését indította el, ez azonban nem párosult az állampapírpiac magára találásával. Az infláció mérséklődését az árfolyamcsatornán keresztül ugyan segítette, de ezzel az akkor még bőven 100 dollár felett álló s naponta újabb historikus rekordokat döntő olajárat tudta csak enyhén fékezni, ami a gázárba való begyűrűzésén keresztül több fronton veszélyeztette az árstabilitást.
Az MT végül júniusban, szemben az emelést váró konszenzussal, úgy döntött, hogy az akkor már 8,5 százalékos ráta szinten tartása is épp elég szigorú döntés. Az árindexprognózisok akkor folyamatos mérséklődéssel számoltak, s 2010 első felére várták a 3 százalékos középtávú cél elérését. Ezt követően váltott folyamatos csökkenésbe az olajár (a 140 dollár feletti szintről ma már 50 dollár alá zuhant), s a szeptemberi inflációnak még az egy évvel korábbi élelmiszerárszint is kedvező bázist biztosított.
A recesszió mélyüléséről szóló hírek ekkor kerültek ismét előtérbe. A Fannie Mae és a Freddie Mac jelzálog-hitelező állami felvásárlása sem jelentett jó óment, a Lehman Brothers bedőlése azonban végképp ráijesztett a piaci szereplőkre. A pénzügyi válság újabb hulláma bontakozott ki ezzel, amivel párhuzamosan indult meg a forint elleni októberi spekuláció, amely végül a 300 bázispontos kamatemeléshez és az IMF-hitel felajánlásához vezetett. A 11,5 százalékra emelt kamatszint a jegybank szerint elérte a kívánt hatást, azaz eltántorította a spekulánsokat a hazai valuta elleni támadástól, azonban olyan magasra tette az irányadó ráta szintjét, amelyet a soha nem látott mértékben zuhanó infláció nem indokolt volna. Simor András jegybankelnök szerint a pénzügyi stabilitási kockázatok továbbra sem elhanyagolhatóak, s így csak fokozatosan, a piaci reakciókat figyelembe véve lehet mérsékelni a monetáris kondíciókat.
