Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Még a subprime válságot megelőzően mindenki arról beszélt, hogy az Egyesült Államok eladósodását lehetővé tevő tőkeáramlás iránya változás előtt áll, valamint a tartalékvaluta-készleteken belül a dollár súlya fokozatosan olvadt az euró javára, mégis a mostani pánik idején a befektetők ismét a korábban kockázatosnak ítélt amerikai valuta felé fordultak. Mi ennek az oka, és mi várható az elkövetkező években?
- Valóban mindenkit meglepett, hogy az Egyesült Államokból kiindult bankválság éppen a dollár erősödését hozta magával. Annak ellenére, hogy a válságot elsősorban az amerikai bankok okozták, a pánik idején mégiscsak a jól megszokott dollárba menekültek a megtakarítások. Ez azt jelzi, hogy még nem jött el az idő a világ pénzügyi rendszerének átalakulásához. A mostani helyzetben a hozamoknál sokkal fontosabb lett a fizetőképesség kockázati megítélése, és az USA állampapírjait illetően ilyen kockázat nem merül fel. Emellett a délkelet-ázsiai országok és Kína még nem tudnak mit kezdeni óriási megtakarításaikkal és továbbra is a dollárt és az amerikai állampapírokat tartják a legjobb befektetésnek. Hosszabb távon azonban az átrendeződés elkerülhetetlen, de ha az új amerikai elnök ismét takarékosabb költségvetési politikát érvényesít, akkor van esély arra, hogy ez az átalakulás békésen, különösebb megrázkódtatás nélkül menjen végbe.
- Magyarország külső finanszírozási igénye GDP-arányosan az elmúlt évek hat százalék körüli értékéről a jegybank szerint akár már jövőre két százalék alá süllyedhet. Mennyiben tér majd el a finanszírozás szerkezete az előző évekétől?
- A külső finanszírozási igény két százalék alá csökkenésének feltételezése a jegybank pesszimista forgatókönyvén alapul, amely szerint lényegében minimálisra csökkennek a magyar gazdaság eddigi külső finanszírozási forrásai. Vagyis csaknem leáll a működőtőke- és portfóliótőke-beáramlás, és csak rövid lejáratú forrásokhoz jut a magyar gazdaság, s ennek következtében jórészt a devizatartalékok - vagyis az IMF-hitel - fedeznék a finanszírozási igényt. Ezt a képet némileg árnyalja az a feltételezés, hogy ha a lakossági hitelfelvételi láz enyhül, amire van esély, ez is hozzájárulhat a külső finanszírozási igény csökkenéséhez.
- Többen úgy nyilatkoztak a Pénzügyminisztérium jövőre prognosztizált egyszázalékos GDP-csökkenéséről, hogy elsősorban a keresleti oldal visszaeséséből eredő termeléscsökkenéssel számolnak, azonban nem lehet kizárni, hogy a vállalkozói hitelezés befagyása még jobban visszaveti a gazdaságot. Mi a véleménye erről?
- Ezt ma még nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy a vállalati hitelezés problémáját a megfelelő gazdaságpolitikai, monetáris eszközökkel enyhíteni lehet, a keresletcsökkenés hatása azonban nem vagy alig kezelhető, hiszen a külső kereslet esése adottság, az állami kereslet pedig nem bővíthető. Ma még abban is nagy a bizonytalanság, hogy milyen mértékű keresetcsökkenés valósul meg a közszférában. Vannak ugyanis jelei annak, hogy a kormány hajlamos engedni a bérköveteléseknek, így az IMF-megállapodásban is leírt feltételek a 13. havi illetmény felfüggesztéséről jócskán felpuhulhatnak. S mivel a köz- és a magánszféra bérei nem függetlenek egymástól, ez akár azzal is járhat, hogy a versenyszektor nominális bérei is a vártnál jobban emelkednek. Ebben az esetben a jövő évi gazdasági visszaesés ugyan a most prognosztizáltnál enyhébb, a recesszió viszont sokkal tartósabb és elhúzódóbb lehet. A munkavállalói követelések elfogadásával a fájdalmas lépések csak elodázhatók, ami később jóval súlyosabb következményekkel járhat.
Úgy tűnik, a munkavállalói szervezetek nincsenek tisztában azzal, hogy - az elmúlt két év minden tiszteletreméltó erőfeszítése és eredménye ellenére - még mindig Magyarországon a legmagasabb az államháztartás hiánya az EU valamennyi országa közül, és az államadósság növekedése csak úgy tartóztatható fel, ha a költségvetés jelentős elsődleges többletet ér el, ez viszont csak a kiadások csökkentésével érhető el.
Ami pedig a vállalati hitelezést illeti, a 25 milliárd dolláros IMF-csomag alkalmas arra, hogy beindítsa a bedugult vállalati hitelezés csatornáit. Erre a jegybanknak meg kell találnia a megfelelő eszközöket, akár az állami bankokon, akár a bankokkal kötött megállapodásokon keresztül. A mai bizonytalan körülmények között természetesen nem lehet kizárni, hogy a GDP a most előre jelzett egy százaléknál akár nagyobb mértékben is csökken jövőre, ezt azonban nem elsősorban a vállalati hitelezés gondjai, hanem az exportnak a vártnál nagyobb visszaesése okozhatja.
- Magyarországon a várakozások szerint tömeges elbocsátások jöhetnek, s az idei létszámleépítéseket is már többen a válsággal indokolják. Az eddigi elbocsátások tényleg a válsághoz kötődtek vagy az érintett vállalatok többsége a régebben tervezett intézkedését most tartja "eladhatónak"?
- Nem gondolom, hogy a vállalatoknak bármikor is érdekükben állna dolgozóikat elbocsátani, ha jó értékesítési kilátásokkal számolhatnának, hiszen ebből származik a nyereségük. A Magyarországon működő multinacionális vállalatok többsége az elmúlt években igen nyereséges volt, amit többek között a nagyarányú profitrepatriálás is jelzett. Azt persze nem lehet kizárni, hogy bizonyos esetekben a vállalatok pánikszerűen és nem a hosszú távú megfontolások alapján reagálnak a rossz piaci hírekre. De hát így működik a piac, ahol a lélektani hatások sokszor majdnem akkora szerepet játszanak, legalábbis rövid távon, mint a kemény racionális érvek. Alapjában véve azonban a vállalatok inkább a tényleges piaci jelzésekre reagálnak, és ha azt látják, hogy termékeik, legalábbis átmenetileg, nem eladhatók, akkor kénytelenek az elbocsátások eszközéhez folyamodni.
- Az EU-s pénzek 1400 milliárd forintos átcsoportosításáról mi a véleménye? Mennyiben jelent majd változást, és mire érdemes költeni ezt az összeget, hogy tényleg segítse a kkv-kat és mérsékelje az elbocsátásokat?
- Ez az összeg óriási, például a magyar munkaadók és munkavállalók által teljesített éves összes járulékfizetésnek majdnem a fele. Ez az összehasonlítás persze csak a nagyságrend érzékeltetésére alkalmas, hiszen az 1400 milliárdot nem egy év alatt költik el. Mindenesetre félek, hogy a magyar kkv-szektor a jelenlegi állapotában nem alkalmas arra, hogy ekkora összeget úgy tudjon felszívni, hogy abból hosszú távon ható értelmes beruházások és fejlesztések valósuljanak meg. A kkv-szektor megsegítésére ennél jóval kisebb összegek is elegendők lennének, úgy, hogy sokkal több tanácsadási, ha úgy tetszik "intellektuális" segítséget kapnának: pályázáshoz, piaci rések megtalálásához belföldön és külföldön vagy éppenséggel szabadalmak benyújtásához. A magyar bürokráciában rengeteg ilyen intézmény található, de ezek nagyjából úgy működnek, ahogy a magyar államigazgatás egésze: nincsenek tisztázva a hatáskörök, s miközben ugyanazt a tevékenységet gyakran többen is végzik - és ezért az intézkedéseik kioltják egymást -, számtalan területen hiány tapasztalható.
Az 1400 milliárd forint felhasználásának a terve jól jelzi a magyar gazdaság csekély mozgásterét, amelybe - kétségtelenül - a politika maga lavírozta be magát. Ha ennek az összegnek akár csak a fele adócsökkentésre lenne fordítható, az óriási impulzust adhatna a gazdaságnak, de erre a célra az EU-támogatások nem használhatók fel. Így viszont félő, hogy óriási összegek a járadékvadászok kezébe kerülnek, amiből se fejlesztés, se növekedés nem lesz, legfeljebb óriási terepjárók.
- A magyar GDP mindig érzékenyen reagált a nagyvállalatok termelésére és beruházásaira, így nehéz kiolvasni belőle, hogy a kkv-kat célzó csomag mennyiben volt hatékony. Tudna mondani egy eszközt ennek a mérésére?
- A kkv-k teljesítményének mérésére a legalkalmasabb eszköz a GDP-hez való hozzájárulásuk. Nos, ezen a téren az a tapasztalat, hogy ez az elmúlt években fikarcnyit sem változott. Érdemes lenne megvizsgálni ennek a szerteágazó okait.
- Többek szerint Magyarország jobban jöhet ki a válságból, mint ahogy belekerült, mivel több olyan intézkedésre kerül sor, amelyre más körülmények között éveket kellett volna várni. Ez az állítás a globális pénzügyi rendszerre mennyiben igaz? Itt a pénzügyi piacok szabályainak szigorításaira gondolok.
- Kétségtelen, hogy a mai globális piacokat óriási ellentmondás feszíti: a multinacionális vállalatok - és különösen igaz ez a világméretű bankhálózatokra - óriási gazdasági erőt képviselnek, amivel a hozzájuk képest gyakran eltörpülő nemzetgazdasági erők és a nemzetközi szabályozási erőfeszítések nem tudják felvenni a versenyt. Ne legyenek illúzióink afelől, hogy a pénzügyi piacok szabályainak szigorítása ellent tud állni a globális pénzügyi rendszer erejének. A mostani pénzügyi válság következményeinek oldására költött sok száz milliárd dollár az adófizetők pénzéből ezt elég egyértelműen bebizonyította. Az országoknak azonban nem szabad letenniük arról, hogy a nemzeti szabályozások egységesítésével csökkentsék ezt az ellentmondást.
