Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az IMF ugyan egy kifejezetten pesszimista, 2,5 százalékos GDP-csökkenést ajánlott a 2009-es költségvetés tervezéséhez szükséges makropályához, a Pénzügyminisztérium által jósolt egyszázalékos visszaesés azonban szintén reálisnak tűnik az elemzők számára. Ehhez viszont az szükséges, hogy a hitelkiáramlás csapjai ne záródjanak el teljesen - mondta lapunknak Samu János, a Concorde makroelemzője. A reálbér visszaesése, a magasabb törlesztőrészletek, valamint a hitelek drágulása és a szigorúbb elbírálási feltételek jelentősen visszavetik a fogyasztást, kevés helyet hagyva a későbbi jövedelem terhére történő "simításnak". Véleménye szerint minden egyes nappal csökken annak a valószínűsége, hogy a felvázolt makropálya a recesszió irányából a stagnálás felé tendáljon, azonban ha mégis ez a forgatókönyv következne be, akkor sem érdemes a kormányzati kiadások megugrására számítani. Jelenleg a költségvetési hiány csökkentésének prioritása áll minden más szemponttal szemben, s nem kizárt, hogy ezt akár az IMF-fel történt megállapodásban is rögzítették a felek - véli az elemző.
A bevételek esetleges növekedésének általában sem kellene a kiadások növelésével együtt járnia, különösen nem a mostani időszakban - véli Barcza György, a K&H vezető közgazdásza -, mert az a deficit további mérséklésével járna együtt. Jelenleg az adósságállomány és az adóteher magas szintje jelenti a gazdaság két legkomolyabb problémáját, ám azok sürgősségének időhorizontja eltérő. Így gyors, átmeneti megoldások helyett tízéves intervallumban kellene gondolkodni, s erre az időtávra kellene beosztani a külső finanszírozási igény fokozatos mérsékelését, valamint a gazdasági növekedést ösztönző adócsökkentéseket.
A jövőre várt recessziónak inkább lefelé mutató kockázatai vannak, s ezek bekövetkezése a hiánycél teljesítése érdekében további terheket róhat a költségvetésre. Egyelőre korai bármit is mondani arra vonatkozóan, hogy mely tételeket lenne érdemes tovább vágni, mivel még nem látni, hogy a visszaesés milyen területeket mekkora mértékben érint - mondta Barcza. Samu szerint viszont csak két hely van, ahonnan további összegeket lehetne elvonni, s ezek a korábban is felmerült tételek: a nyugdíj és a bérek. A kiadások tartósabb csökkentéséhez azonban egy összparlamenti konszenzust kellene teremteni, hogy a társadalom minél nagyobb rétege elfogadja azt. Amennyiben az átdolgozott költségvetésben az előzővel egyező nagyságrendű tartalékokat tesz félre a kormányzat, akkor abból képes korrigálni az esetleges nagyobb visszaesésből keletkező bevételcsökkenést, s így nem lenne szükség a tervezett kiadások további mérséklésére sem.
