Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az önkormányzatok pénzforgalmi hiánya és az adósságállományuk nettó változása egészen a múlt év végéig lényegében együtt mozgott, azaz a felvett hitel a hiány finanszírozására szolgált. 2007 utolsó negyedévében azonban szétnyílt az olló, meglódult a szektor hitelfelvétele, s csak az idei második negyedévben enyhült valamelyest a különbség. A szektor adósságállománya (beleértve a hiteleket és a kötvénytartozásokat) 2006 végén még csak a GDP 2,3 százalékára rúgott, 2008 márciusában viszont ez az arány elérte a 3,2 százalékot. Az elsősorban hosszú lejáratú kötvényekben megtestesülő hitelek devizaneme többnyire svájci frank, és az összegeket forintbetétekbe tették az állami intézmények. Az említett jelenség azonban a szektornak csupán töredékét fedi le - írta az MNB-szemle szeptemberi száma. Eleve csak néhány száz intézmény rendelkezik akkora saját bevétellel, hogy a hitelintézetek számára potenciális ügyfélként jelenhessen meg; tavaly 74 önkormányzat - köztük a Fővárosi Önkormányzat - kötelezettségvállalásai haladták meg a saját bevételeiket (egy évvel korábban még csak 34 volt a számuk). Erre a 74 helyhatóságra jutott ugyanakkor a teljes önkormányzati szektor kötelezettségeinek több mint 50 százaléka, miközben a saját bevételekből csak 25 százalékkal részesednek.
Az eladósodás mértékét törvény korlátozza, a megszabott keret azonban olyan magas, hogy nem jelent reális plafont, így gyakorlatilag a piac dönt, hogy milyen mértékben elégíti ki a keresletet.
Az önkormányzatok hitelminősítésére nincs kialakult hazai gyakorlat - írta a Homolya Dániel-Szigel Gábor szerzőpáros. A szokásos eljárások pedig nem alkalmazhatóak, hiszen a bevételek jelentős része a központi költségvetéstől függ (az összes bevételnek ez tavaly a 70 százaléka volt), a gazdálkodás nehezen áttekinthető, s az általuk tulajdonolt cégek is el tudnak adósodni, azaz az önkormányzati cash-flow jövőbeli tervezése két évre előre is komoly kihívásokat jelent. A kibocsátott kötvények zöme pedig 20-25 év múlva jár le.
A bankok ennek ellenére is alacsonynak ítélik meg a hitelek kockázatát, mivel az önkormányzatok működési folytonossága nem teszi lehetővé az intézmények felszámolását, s a bevételi forrásaik sem apadnak el teljesen. Az önkormányzati szegmensben meghatározó hat hitelintézetnél a szerzők által elvégzett, interjúkon alapuló felmérés szerint azonban így is felrajzolhatók a jellemző kockázatkezelési problémák. Az állami segítségnyújtást viszont kevesen említették meg a megkérdezett banki szakértők közül, holott makrogazdasági kockázatokat is okozhat a túlzott hitelfelvétel, hiszen ez az államháztartási szektor adósságállományát növelő tétel. A hiány nagyságára ugyan nem hatott az önkormányzati művelet, a forinteszközökben lekötött pénzek elköltésének azonban komoly veszélyei lehetnek. A GDP fél százalékát kitevő összeg jelentősen hátráltathatná a konvergenciaprogramban lefektetett áht-hiánycél elérését. A nyitott devizapiaci pozíció, valamint a források nem kellően átgondolt projektekre való elköltése szintén nem elhanyagolható kockázatokkal jár. S miért pont most indult meg a hitelfelvételi folyamat? Tavaly novemberben készített elő a Pénzügyminisztérium egy, a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatot, amely többek között a hitelfelvételi plafon mértékét is csökkentené. Mivel ugyanekkor indult meg az adósságállomány növekedése is, ezért részben ez lehet a válasz a kérdésre, bár azt sem lehet kizárni, hogy a nyitott devizapozíción bevételt is realizálnak az állami intézmények, s ez is ösztönözhette akciójukat.
