A lízingcégek évi 10 milliárd forint nagyságrendben finanszírozzák az autókereskedőket, a verseny miatt az átlagos jutalékszint csökkenése hiú ábrándnak tűnik. Az egyre alacsonyabb önrész mellett egyre hosszabb futamidőre eladott autók esetében a kockázatok jelentősen növekednek, ám a szakma szerint még a legprudensebb működésre törekvő lízingcég is kétszer megnézi, mekkora céltartalékot képez kétes kinnlevőségeire. A lízingcégek többsége ugyanis pénzügyi vállalkozásként űzi az ipart, ám a hatályos szabályozás szerint ennél a körnél - ellentétben a hitelintézetekkel - a megképzett céltartalék összege nem vonható le az adóalapból. A Magyar Lízingszövetség már többször sürgette a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését, ám a Pénzügyminisztérium korábbi ígéretei ellenére az idei adójogszabályok nem változtatták meg a korábbi szabályozást. Ígéret most is van, kérdés, hogy az adótörvények vitája során előterjesztik-e ezt a módosítást vagy sem. A kockázat ugyanakkor folyamatosan nő. A finanszírozott gépkocsik mellett egyre nagyobb kockázatot jelent ugyanis az autókereskedők beruházásainak, készleteinek finanszírozása is: a zsugorodó értékesítés mellett egyre több szalon megy tönkre, miközben komoly kitettsége van az eszköz- és készletfinanszírozó felé. A lízingcégek képviselői szerint ez a finanszírozási rész is hasonlít a jutalékkörre: a lízingcég (vagy anyabankja) szinte nem is engedheti meg magának, hogy ne vállalja a finanszírozást, mert a küszöbön ott tolonganak a versenytársak, ezért a piacon egyre nehezebb stabil partnert találni.
