- Hetek óta izgalomban tartja a vállalkozókat a TEÁOR-számok változásának ügye. Ezeket július 1-jéig kellett, pontosabban kellett volna módosítani, de sem ez, sem a különféle tevékenységek át- és besorolása nem megy simán, egyszerűsítés helyett kisebbfajta káoszt eredményezett eddig a módosítás. Hogyan kívánják ezt feloldani?
- Ha az állam elindul egy hibás úton, annak beláthatatlan következményei lesznek - ezt bizonyítja a TEÁOR-ügy is. Annak a redőnyösnek például, akit most árnyékolástechnikusnak sorolnak be, új képesítési és telephely-igazolást is be kell nyújtania, hiszen az új besorolás szerint ő más vállalkozó - holott ugyanazt csinálja, mint egy hónappal ezelőtt. Hasonló cipőben jár több tízezer vállalkozás, ezért ezt a kellemetlen helyzetet meg kell oldanunk.
- De időközben lejárt az átsorolás határideje, így a vállalkozások büntetéstől tartanak.
- Retorzió emiatt senkit sem ér majd, a kötelezettséget törvényi úton érvénytelenítjük, és elnézést kérünk azoktól, akik betartották a határidőt. Azt hiszem, ez a kisebbik rossz. Igazi baj akkor lenne, ha végigvinnénk egy alapvetően rossz intézkedést.
- Nem ez az egyetlen értelmetlen és felesleges bürokratikus eljárás, amit a cégeknek teljesíteniük kell.
- Valóban bőven akad ilyenre példa. A cégeknek mérlegbeszámolóikat például az APEH-nek és a cégbíróságnak is meg kell küldeniük. Arról tárgyalunk most, hogy az adatokat csak egyetlen helyre kelljen beadni, a többi legyen az államigazgatás dolga. Ha ugyanis a modern informatikát használjuk, akkor az ügyfélnek mindegy, hogy az állam melyik intézményének van dolga az ügyével. Valahol elektronikus kapcsolatba kerül az államigazgatással és onnantól nem az ő dolga, hogy a különféle szervezetek milyen kimutatást, adatot kérnek - egymástól.
- De ugyanezt mondta és tervezte két-három évvel ezelőtt is - igazán látható eredmény nélkül.
- Most úgy érzem, fordulóponthoz értünk. Készen van ugyanis a ket. (közigazgatási eljárást általánosan szabályozó törvény) módosítása, amely átfogóan rendezi ezeket a kérdéseket. Kétéves átmenet után az államot tennénk felelőssé azért, hogy vele bárki elektronikusan kapcsolatba léphessen és utána mindent az állami szervek intézzenek el egymás között. Ennek következtében a mai 30 napos elintézési határidők is csökkennek majd, hiszen az állami szervek közötti kommunikáció is felgyorsul: napok helyett percek alatt megkaphatnak dokumentumokat. Világos, egyértelmű és kiszámítható közszolgáltatást szeretnénk elérni a közigazgatásban éppúgy, mint az igazságszolgáltatásban.
- Mi lesz, ha a "hivatal" ennek ellenére sem tartja be a határidőket?
- Ilyen esetben automatikusan az ügyfélnek lesz igaza vagy a hivatalnak és az ügyintézőnek is mulasztási bírságot kell fizetnie - csakúgy, mint az ügyfélnek, ha elmulasztja a határidőt.
- A cégtörvény módosítása némi reményt nyújthat, hiszen beindult az elektronikus cégbejegyzés. Ez önmagában viszont még kevés.
- Ez így van. Az alapelv az, hogy legyen egyszerűbb és olcsóbb az ügyintézés az ügyfélnek és az államnak is. Ma a legtöbb esetben már egy óra alatt megtörténik a bejegyzés, ez akkor is siker, ha voltak kisebb technikai problémák. Az új cégeljárás volt az első, ahol az egész folyamatot elektronikus alapokra helyeztük.
- Ez mennyibe került?
- Mindössze hatvanmillió forintba, mert új infrastruktúrát - néhány szervercserén kívül - nem kellett kiépíteni. De az is áttörést jelenthet, hogy az ügyvédeken keresztül néhány éven belül az igazságszolgáltatással is elektronikusan lehet majd kapcsolatba lépni. Heteket-hónapokat lehet így megtakarítani, hiszen minden kommunikáció számítógépek között zajlik. Ezért is visszük még idén az országgyűlés elé az elektronikus kézbesítésről szóló törvényt.
- Az állampolgár viszont ismét kiszolgáltatottnak érezheti magát, hiszen az ügyvédhez lesz "láncolva", neki lesz joga és lehetősége elektronikus úton beadványokat, periratokat, igazolásokat és ki tudja még mit beküldeni!
- Erről nincs szó, hiszen ezt követően is be lehet adni mindezeket papíron is, és ha az állampolgár megszerzi az elektronikus aláírást, akkor maga is intézheti az ügyeit így. Azt szeretnénk, hogy aki az ügyfélkapun regisztráltatta magát, annak legyen egy olyan "postaládája", ahová a hivatalos iratok érkeznek. Vagyis akár papíralapon, akár elektronikusan kezd el egy ügyet, a különféle hivatalok oda küldhetik az iratokat, s nem kell a postára menni a tértivevényes vagy ajánlott küldeményekért.
- Az igazán szép az lenne, ha a közüzemekkel is így lehetne kapcsolatba kerülni, vagyis ők is az elektronikus postafiókba "dobnák be" a számláikat.
- Ezen dolgozunk most, hiszen a gázművek vagy a csatornatársaság az ügyfél szempontjából ugyanolyan szolgáltató, mint az állam. Számukra kötelezően írnánk elő, hogy ha a fogyasztó úgy akarja, akkor ne küldjenek neki papíralapú számlát és levelet.
- A jelenlegi politikai helyzet kedvez-e ezeknek a változtatásoknak? Partner-e az ellenzék az ésszerűsítések bevezetésében és az ehhez szükséges törvényalkotásban?
- Két jó jelet látok. Az elmúlt hónapokban több olyan konferencián vettem részt, amelyen több ellenzéki politikus, így például Stumpf István is részt vett. Támogatták az elektronikus kormányzás tervét. A másik biztató jel, hogy az igazságügyi tárca négy törvényjavaslatot terjesztett be a tavaszi ülésszakon, ezeket a parlament szinte konszenzussal fogadta el. Persze, gesztusokat is kell tenni - számos ellenzéki javaslatot fogadtunk be, még akkor is, ha nem voltunk meggyőződve arról, hogy egyértelműen hasznosak. De a demokrácia arról is szól, hogy kölcsönösen engedményeket teszünk.
- Politikai fordulat tanúi vagyunk?
- Legyünk szerények. Ha a fogyasztók és ügyfelek érdekeit szolgáló szakmapolitikai kérdésekben együtt gondolkodás és egyetértés van, az már nagy haladás, és reményt adhat arra, hogy a korszerűsítéseket minél gyorsabban bevezethessük.
- Az évek óta tervezett lépések elmaradásában nagy része volt a különböző minisztériumok, hivatalok és intézmények passzív ellenállásának vagy egyszerűen csak az érdekellentétnek. Ez is változóban van?
- Sokat javult a helyzet. A fejlesztési és gazdasági miniszter, Bajnai Gordon és az elektronikus kormányzati központot irányító Baja Ferenc személyében két szövetségesre leltem. Mindketten elkötelezett hívei a gyors előrehaladásnak. Mindezekhez tartozik a láthatóan erősödő támogatás a miniszterelnök részéről is. Ő is úgy véli, komoly versenyhátrányt okoz az országnak az uniós átlag dupláját meghaladó adminisztrációs teher. Az elmúlt években kicsit egyedül voltam elképzeléseimmel, most úgy tűnik, van esély a sikerre.
