Vélhetően az egyre égetőbb klímavédelmi kérdések miatt kényszerült az unió arra, hogy csökkentse az ingyenes és korábban nagyvonalúan megállapított szén-dioxid-kvótákat, hogy ezzel is takarékosságra és a környezetbarát technológiák elterjesztésére ösztönözze a tagországokat. Magyarország viszonylag kedvező helyzetben volt a 2005-2007 közötti első szén-dioxid-kvótakiosztási időszakban a tagadhatatlan túlallokáció miatt, ám a 2008-2012 közötti évekre vonatkozó kvótaszűkítés már komoly gondokat okozhat.
Az emissziókereskedelem első időszaka számunkra egyértelmű gazdasági előnyt jelentett, ugyanis a bázisidőszak megválasztása miatt komolyabb szigorító intézkedések nélkül teljesíteni tudtuk a kiotói vállalást, ezt változtatta meg az Európai Bizottság tavaly áprilisi döntése. Eszerint 2012-ig 26,9 millió egységet (tonna) engedélyezett évente, ami a 2005-ös mennyiségnek felel meg, s a kvótakiosztási tervünkben javasoltnál 10,8 százalékkal kevesebb.
Bár klímavédelmi szempontból előnyös lehet az intézkedés, számos hátránnyal is járhat. Ugyan a villamosenergia- és távhőtermelés költségeit viszonylag egyszerűen tovább lehet hárítani a fogyasztókra, ám hatásai az egész gazdaságot befolyásolják. Az ásványolaj-feldolgozásban, a vegyiparban, a vas- és acéliparban, a mész-, a cementiparban, az üvegiparban, valamint a tégla- és papíriparban is komoly versenyhátrányt jelent a döntés, ami például a cukoriparnál oda vezetett - de ez nem egyedülálló -, hogy bezárták a szerencsi cukorgyárat. Ez a folyamat sajnos többezres létszámleépítést eredményezhet az érintett ágazatokban, hiszen a beruházók emiatt gyakran unión kívüli helyszínekre viszik termelésüket.
Rendkívül szélsőséges képet mutat a kibocsátásváltozások szerkezete, mert a Magyarországon regisztrált 240 telephely közül 96-nál növekedés, 134-nél csökkenés volt ebben az időszakban - tudta meg a Napi Reiniger Róberttől, a Deloitte környezetvédelmi üzletágának igazgatójától. Felmérésükből kiderült, hogy mind az allokált, mind pedig a tényleges szén-dioxid-kibocsátás több mint hetven százaléka az erőművekben keletkezik, ami 2005-ben 19,5 millió, 2006-ban 19,1 millió és tavaly 20,9 millió tonna volt. Magyarországon, akárcsak a régió többi országában, jelentősebb kibocsátás-csökkentő intézkedések eddig nem történtek, és az is látszik, hogy a szén-dioxid-kibocsátás területén érdemi, messze ható eredmények a megújuló energiák szélesebb körű használatától és az energiaigény jelentős mérséklésétől várható.
Mayer György