- A kormány hamarosan megvitatja a hamisítás elleni stratégiáról szóló előterjesztést. A négy évre szóló program hogyan illeszthető az európai "főáramba"? Mennyiben tekinthető előremutatónak?
- A stratégia teljesen trendi, vagyis európai mértékben is progresszívnek számít. Vannak olyan országok, ahol az egységes fellépésnek már nagyobb hagyományai vannak - ilyen például a skandináv térség -, míg másutt csak most készítik elő az átfogó fellépésre vonatkozó elképzeléseket.
- Az előterjesztés három pillérre épít: az adatgyűjtésre, a szemlélet átalakítására és a jogalkotásra, jogkövetésre. Hol állunk a legjobban? Melyik esetében kedvezőbb a starthelyzet?
- A jogérvényesítés terén a legjobb a helyzet. A szerződi jogok, a szellemi tulajdon védelme ugyanis már a kiegyezés óta fontos terület. A polgári jogban és a bírói gyakorlatban egyaránt kiemelt szerepe volt, ami lehetővé tette azt, hogy a jogszabályi környezet e tekintetben folyamatosan fejlődjön.
- Gondolom, a legnagyobb feladat a közgondolkodás átalakítása és formálása lesz.
- Pontosan így van, hiszen ezt nem lehet törvénymódosításokkal vagy új jogszabályok bevezetésével elérni! Olyan információs és oktatási programokra, kampányokra van szükség, amely az állampolgárok mellett a kis- és középvállalkozásokra is fokuszál, alakítja és formálja a tudatosságot és szemléletet.
- A stratégia megvalósulásának kulcsa az ellenőrzés. Lát lehetőséget egy konzekvens, a minisztériumok felett álló, önálló ellenőrző szervezet működésére?
- Az ellenőrzés, szakszóval egységes monitorozás két szinten valósul majd meg. A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) ugyan nem közjogi szervezet, de működésére megítélésem szerint pár évig még szükség van. Emellett a külföldi szervezetek, s ezen belül is az amerikai jogvédő szervezetek munkájára támaszkodhatunk, velük együttműködésben tudjuk a célokat megvalósítani. Jelenleg úgy néz ki, hogy a nemzetközi monitoring jól működik, míg a magyar egyelőre részben hatékony. A kettő együttesen vezethet eredményre, e kettő együtt lesz hatékony.
