Az emissziókereskedelem első időszaka (2005-2007) Magyarország számára gazdasági előnyt jelentett, hiszen a bázisidőszak megválasztása miatt komolyabb intézkedések nélkül teljesítettük a kiotói vállalást, ám az Európai Bizottság tavaly áprilisi döntése alapvetően megváltoztatta a helyzetünket. Abban 26,9 millió egység (tonna) kiosztását engedélyezte évente a 2008-2012 közötti időszakra, ami a 2005. évi kibocsátásnak felel meg, és a kvótakiosztási tervünkben javasoltnál 10,8 százalékkal kevesebb.
A gazdasági szereplők számára ez rendkívül komoly kihívást jelent - jelezte Szoboszlay Miklós, a gazdasági tárca szakmai tanácsadója egy minapi konferencián. Mint mondta: a villamosenergia- és távhőtermelés költségeit viszonylag jól tovább lehet hárítani, azonban hatásai továbbgyűrűznek, akár az egész gazdaságot befolyásolva. A földgázszállítást és -tárolást kevésbé befolyásolja, az ásványolaj-feldolgozásban, vegyiparban, cukoriparban viszont romlik a versenyképesség. (A szerencsi cukorgyár bezárását a minap jelentették be.) A vas- és acéliparban, a mésziparban, a cementiparban, az üvegiparban, de még a tégla- és papíriparban is komoly versenyképességi, termeléscsökkenési gondok jelentkeznek, akár azt eredményezve, hogy a gyártási folyamatokat, beruházásokat az unión kívülre viszik. A kvótaszűkösség közvetlenül mintegy 1500-1700 munkahelyet érinthet, ám a multiplikátor hatást figyelembe véve a vizsgált ágazatokban az összes leépítés (a gépipar, vas- és acélipar nélkül) elérheti a 3 ezer főt, ami a költségvetésnek - nyugdíj, munkanélküli- és egyéb segély formájában - évi 6 milliárd forintjába kerül.
A kormánynak szűk a mozgástere, hiszen a kibocsátást csökkenteni kell. Készültek különféle energiatakarékossági cselekvési tervek, megújuló részarányt növelő programok sok milliárd forintos támogatási igénnyel, valamint megkezdődött a kvótakiosztás kapcsán a per, és hozzánk hasonlóan szinte mindegyik újonnan csatlakozott ország perelt, ám ez sem kecsegtet gyors és érzékelhető sikerrel.
Mayer György