A januári piacnyitást követően a lakossági fogyasztók 9,8 százalékos áramár-emelkedését, a Magyar Államkincstár által kijelölt 15 ezer közintézmény mérsékeltnek jelzett (15-20 százalékos) villamosenergia-drágulását, valamint az ezekhez képest mért, a versenypiacra kényszerített ipari felhasználók rossz esetben 50-80 százalékos energiaár-emelkedését figyelembe véve az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) egyértelmű keresztfinanszírozást lát, ami felveti a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatának indokoltságát is, hiszen a szervezet szerint nincs és nem is lehet piaci verseny.
Az IEF szerint az árampiacot továbbra is kaotikus állapot jellemzi, hiszen három héttel a piacnyitást követően számos ipari fogyasztó nem kapott még árajánlatot, nincs aláírt szerződése. Akinek a szolgáltató mégis ajánlatot tett, annak nemritkán 50-80 százalékos drágulással kellett szembesülnie. A szabadpiaci árajánlatok kilowattóránként 20-30 forint közötti tarifákról szólnak, de vannak ennél lényegesen magasabb, akár 42 forintos díjak is. Erre pedig még rá kell számolni a rendszerhasználat díját, a zöld mérlegkörbe tartozó kötelező átvétel alá eső kilowattóránként számolt mintegy 2 forint költséget és az egyéb, Mavir-szintű díjakat. Szaniszló Mihály, az IEF elnöke szerint az ipari fogyasztók egyik fő problémája, hogy képtelenek értelmezni az új típusú árajánlatokat és az árnövelő feltételeket, illetve az új típusú szerződéseket és az azok költségnövelő, egyoldalú előírásait. Az árajánlatokat több módozatban készítik el a kereskedők; két-három vagy akár öt változatban, ami még inkább nehezíti a fogyasztók döntését. Mindez azért aggályos, mert mintegy négyszázezer ipari felhasználót érint a piacnyitás, ráadásul a kereskedők év közben 30 napos átfutási idővel emelhetik az áraikat.
Mayer György