Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A legújabb migrációs kutatások szerint az Európai Unió 2004-es, majd 2007-es bővítése és az újonnan csatlakozott országok munkavállalóinak szabad munkavállalásával kapcsolatban bevezetett, majd fokozatosan enyhített korlátozások hatásosan változtatták meg a közösségen belüli migráció irányát. Azokban a korábbi tagállamokban, ahol minimális korlátozást vezettek be a Kelet-Közép-Európából érkező munkavállalókkal szemben, ott a bevándorlók az elmúlt években jelentősen hozzájárultak a gazdasági növekedéshez: egyrészt azzal, hogy az üres munkahelyeket a helyi béreknél jóval alacsonyabb fizetésért is betöltötték, féken tartva ezzel a nemzetgazdasági bérszínvonalat, másrészt növelték a kereskedelmi forgalmat.
A küldő országokban azonban az elvándorlás komoly problémákat okozott. A mobil és jól képzett munkaerő leginkább Nyugat-Európába indult - az új tagok közti munkaerő-vándorlás gyakorlatilag elhanyagolható. Az egyes ágazatokban így fellépő munkaerőhiány gyors és az adott ország versenyképességét rontó bérnövekedést okoz, amit nehéz megfékezni. Az ICEG európai központjának adatai szerint napjainkban éves szinten 324 ezer lengyel, 202 ezer szlovák és mintegy 82 ezer bolgár keres munkát külföldön. Azoknak a száma, akik munkát találtak, viszont az adatok többszörösére rúg, ám ennek mérésével majdhogynem felhagytak a szervezetek és csak becslésekre támaszkodnak. Pellényi Gábor, az ICEG tudományos munkatársa szerint - mint azt a közelmúltban az IIR Versenyképes javadalmazás 2007 konferenciáján elmondta - a magyar elvándorlás nincs ekkora. Nagyjából 27 ezer ember hagyja el az országot évente, bár pontos adatok nincsenek. Az EURES, az unió állásközvetítő portáljának adatai alapján Nyugat-Európában a legkeresettebbek közé az informatikusok, a mérnökök, az orvosok, ápolók és más egészségügyi dolgozók tartoznak, valamint az építőipari, vas-fém- és feldolgozóipari szakmák képviselői.
A velünk csatlakozott országok közül Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és a Baltikumban is komoly gondokat okoz a szakképzett munkaerő elvándorlása, Románia és Bulgária problémáiról már nem is beszélve. (Magyarország januártól megnyitja munkaerőpiacát a szakképzett román és bolgár munkavállalók előtt.) Több országban is speciális bevándorlási, könnyített munkavállalást lehetővé tevő, valamint a visszatelepülést segítő programokkal tervezik megoldani a legdinamikusabban fejlődő iparágak munkaerőhiányát.
Szlovákiában például felvetették, hogy az autóipar növekvő munkaerőigényét kínai bevándorlókkal lehetne orvosolni, Lengyelországban pedig az ukrán idénymunkásokra számítanak, emellett az új kormány egy nagyszabású hazatelepülési program elindítását tervezi. A migráció okai között legtöbben a saját lakásra való spórolást említették, ezért a lengyel kormány a lakásvásárlási támogatást is beépítette programjába. A külföldön munkát vállaló magyarok esetében az elvándorlás indoka hasonló, de az említettekkel egyező kormányzati kezdeményezés nincs.
Az ázsiai ország jelenleg a világ legnagyobb "munkaerő-exportőre", mivel az ottani kabinet kifejezetten támogatja a külföldi tapasztalatszerzést és a hazatérést is. Igaz, Pellényi szerint a hazai vállalatoknak is érdemes lenne komolyabban venni a munkatársak kiküldetéseit és gondot fordítani a tőlük indult, de külföldi tapasztalatokkal, karrierrel gazdagabb szakemberek hazacsábítására.
