Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az elmúlt évtizedben sem az adományozók társadalmi-demográfiai összetétele, sem az adományozási szokások nem változtak jelentősen, és felnövőben van egy olyan generáció, amelynek a társadalmi problémák megoldásában való állami szerepvállalással kapcsolatos attitűdjét sokkal inkább racionális megfontolások, mintsem a gondoskodó állam illúziója alakítja - állapította meg egy, az Önkéntes Központ Alapítvány megbízásából 2006-ban megjelent tanulmány. E szerint 2004-ben a felnőtt lakosság közel háromnegyede - több mint hatmillió ember - segített pénzbeli és természetbeni adományokkal rászoruló magánszemélyeket, civil szervezeteket, egyházakat, állami és önkormányzati intézményeket. A legtöbben (65 százalék) a pénzadomány mellett tették le a voksukat, a legeredményesebb pedig a közvetlen adománygyűjtés volt: a személyekhez, ügyekhez, katasztrófákhoz kapcsolódó gyűjtésekből 2004-ben mintegy 13 milliárd forint jött össze, további 12 milliárd forint pénzadományt a civil szervezeteknek, hétmilliárdnyit pedig az egyházaknak címeztek. Jótékonysági vásárlásokkal nyolcmilliárd forint jutott el a rászorulókhoz.
A legsikeresebb pénzgyűjtési forma a templomi perselyezés és a koldulás volt - az összegyűjtött 13 milliárdból előbbi 58, utóbbi pedig 19 százalékkal részesedett -, és érzékelhetően nőtt az emelt díjas sms-ek útján lebonyolított gyűjtőakciók iránti érdeklődés is. Az adományozók elsöprő többsége inkább kisebb összegeket szán jótékony célokra, még a civil szervezeteket közvetlenül támogatóknak is alig egyötöde adományozott tízezer forintnál többet. Mindazonáltal a világi nonprofit szervezetek 2004-ben a lakossági támogatások 70 százalékát az adományozók felső ötödétől kapták.
