Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Még mindig vannak problémák a köz- és magánszféra együttműködésén alapuló ppp-programokkal, ám a jelek szerint a megoldás kezdi kinőni a gyermekbetegségeit, egyre kevésbé drága és pazarló – derül ki az Állami Számvevőszék kutatóintézetének elemzéséből, amely a ppp teljes magyarországi közelmúltját vette górcső alá.
Az utólagos értékelés szerint a ppp-finanszírozás első magyarországi alkalmazásai meglehetősen rosszul sültek el, mivel ezt a konstrukciót főként csak akkor alkalmazták, ha kényszerhelyzet vagy pénzhiány miatt kellett új megoldást találni. Az olyan nagyberuházások, mint a Budapest Sportaréna, a Művészetek Palotája és az M5-ös autópálya első szakasza esetében az államnak a felkészültség hiánya miatt nem sikerült a konstrukcióban rejlő előnyöket kihasználnia. Az aréna esetében a magántőke csak a gyors építkezést segítette, de a hatékonyság és a közpénzek takarékos felhasználásának szempontjait már nem sikerült érvényesíteni. Az M5-ös projektnél a beruházó a keresleti kockázatot és az üzemeltetés kockázatát is nagy részben az államra hárította, valamint a szerződésből való kilépés feltételei is hiányoztak.
A számvevők szerint jobb a helyzet az aktuális projekteknél, mivel a kormányzati intézkedések és az eljárásrend nyilvánossága nyomán megalapozott döntésekre van lehetőség. Viszont például a tiszalöki és a szombathelyi börtön esetében bizonytalan alapon állt a megoldás költséghatékonyságának bizonyítása. Szakértők szerint a ppp jövőbeli alkalmazását nagyban segítené a magán- és közszféra kölcsönös megítélésének megváltozása. A magánszféra ugyanis ma úgy tekint az állami alkalmazottakra, mint bürokratikus és rugalmatlan partnerekre, az állami szereplők pedig a magánpartnerek esetében gyakran csak a profitérdekek minden áron való érvényesítését veszik észre.
