Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A miniszterelnök által életre hívott kerekasztalok, így az oktatás és gyermekesély témáját körüljáró (OKA) is, még a problémafeltárásnál tartanak. Javaslataikat várhatóan ősszel teszik meg, de a helyzet megváltoztatása több kormányzati ciklusra elnyúlik – mondta nemrégiben lapunknak Fazekas Károly, az OKA vezetője (NAPI Gazdaság, 2007. június 6., 1–3. oldal). A tervek szerint a parlament őszi ülésszakára előkészíthetőek a lényegi változtatásokat jelentő törvényjavaslatok és 2008 tavaszán már jelentős lépéseket tehet meg a kormányzat a közoktatási rendszer átfogó fejlesztésében. Fontos lépésekre szánták el magukat a kormányzati szereplők, mivel a reformtervekben szerepel a szakmastruktúra regionális szintű fejlesztése, valamint az oktatás minőségének és hatékonyságának intézményi és országos szintű mérése. Ez azonban az oktatási expanzió kudarcát nem orvosolja – jelentette ki Liskó Ilona, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa az OKA szerdai vitaindítójában. Az eddig végbement iskolaszerkezet-átalakítás és az új iskolafenntartók megjelenése az előnyös társadalmi rétegeknek kedvez, vagyis éppen azok maradtak ki a nívós pedagógiai szolgáltatásokból, akiknek az érdekében az oktatási expanzió történt. A rendszerváltás óta csökken a szakiskolák népszerűsége. A tankötelezettség meghosszabbítása miatt egyre több hátrányos helyzetű gyerek került be a szakiskolákba, ahol a pedagógusok nincsenek felkészülve a hátrányok kompenzálására, ebből fakad a magas lemorzsolódási arány is. Liskó szerint a kudarcok elkerülésének érdekében a szakmai képzést intézményi szinten is el kellene választani az általános képzéstől, amelynek lezárásaként be kellene vezetni az alapműveltségi vizsgát. Az érettségire és az alapműveltségi vizsgára való felkészítést a jelenlegi szakmai iskolákból kialakított általánosan képző, felzárkóztatási feladatokat is ellátni képes „középiskolák” látnák el, a szakmai képzést pedig a regionális szinten szervezett, jól felszerelt, specializált szakképző intézmények. A hátrányos helyzetű tanulók eredményes oktatása és nevelése többletszolgáltatásokat igényel, ezért költségesebbek is az átlagnál; Liskó ezért azt javasolja, hogy a kormányzat az NFT2 keretében – valamelyik zászlóshajó programhoz csatlakozva – biztosítsa a szükséges költségeket.
Az oktatási normatívák és létszámelőírások változása nyomán egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a települések arra, hogy kistérségi társulások keretében működtessék iskoláikat (erre ösztönzik őket az oktatási törvény mostani módosításai is). A fenntartók a várható gyermeklétszám alapján belátják, hogy előbb-utóbb képtelenek teljesíteni az oktatási törvény előírásait, ráadásul társulva több pénzhez juthatnak, ezért egyre több kezdeményezést látni – mondta lapunknak Máhl Ferenc. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének oktatási tanácsnoka hozzátette: a közepes és kistelepüléseken arra törekszenek, hogy legalább az alsó tagozatot megtartsák, de félő, hogy a szülők inkább távolabbi iskolába íratják gyermeküket, tudván, hogy a felsőbb osztályokat úgyis ott járják majd. Lapzártánkig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól nem kaptunk választ arra, hogy jelenleg hány többcélú kistérségi társulásnál működik közös fenntartású alsó és felső tagozat, illetve középfokú oktatási intézmény.
A jövő évtől tovább bővülnek a települések lehetőségei: nemcsak bölcsődét, óvodát, iskolát, könyvtárat és gyermekvédelmi szolgáltatást működethetnek együtt, hanem napközit, kollégiumot és művészetoktatási részleget is. Máhl szerint megkönnyítené a helyzetet, ha a nemzetiségi és az alapítványi iskolák is beszállhatnának a társulásokba. A tanácsnok szerint több pályázati lehetőségre és kedvezményre lenne szükség a körülmények javításához; az utaztatás – vagyis az iskolabusz és a felügyelet megoldása – sok helyütt problémát jelent, főként ahol a kistérséghez sok település tartozik.
Az iskolával kapcsolatos döntések során nemcsak az észérvek, a fiskális szempontok számítanak, hanem az érzelmek is, a bezárás ugyanis mindig nagy traumát jelent. A települések vezetői leginkább attól tartanak, hogy az iskolabezárással eltűnik a helyi értelmiség (vagyis a pedagógusok), így kulturális és társadalmi szempontból is elmaradhatnak – tette hozzá Máhl. Egyes szakértők szerint viszont a tanárok jelentős része már ma sem tölt be ilyen szerepet, mivel ingázik a munkahelye és az otthona között.
