Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A januári után a KSH februári bérstatisztikája is látványos visszaesésről adott számot: a második hónapban a bruttó átlagkeresetek csupán 5,7 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi értéket, míg a nettók 0,1 százalékkal el is maradtak a tavalyitól, a kéthavi adatok pedig csupán 6,6, illetve 0,5 százalékos növekedést jeleznek. Január–februárban tehát a reálkeresetek – a fogyasztói árak 8,3 százalékos növekedése mellett – 7,2 százalékkal estek. Már a múlt ősszel látszott, hogy a reálbérlassulás üteme erősebb a kormányzat által vártnál, a konvergenciaprogram ugyanis azzal számolt, hogy 2006 egészében a reálbérek 4,0 százalékkal gyarapodnak, ehhez képest 3,5 százalék jött csak össze. Erre az évre a kabinet azt várja, hogy az egy keresőre jutó reálbér mintegy négy százalékkal csökken majd, ennél viszont a januári és a februári visszaesés jóval nagyobb lett. Amíg az első két hónapban a nettó keresetek esetében a versenyszférában 2,3 százalékos növekedést mértek (azaz bőven infláció alattit), addig a költségvetési területen még nominálisan is másfél százalékos a csökkenés. A vállalkozások bérezési politikáján tavaly ősz óta erősen nyomot hagy az infláció emelkedése, október és január között folyamatosan két számjegyű volt a bruttó keresetek növekedési üteme, majd februárban 8,0 százalékra mérséklődött. Mivel az év első és utolsó hónapjait általában sok eseti kifizetés is terheli, érdemes a rendszeres (prémium, jutalom, külön egyhavi juttatás nélküli) bruttó kereseteket nézni: ezek dinamikája a versenyszektorban nyár óta gyorsult, januárban elérte a 12,3 százalékot, míg februárban 10,6 százalék lett. Makroszempontból örömteli, hogy az állam korábban az eredményszemléletű hiány „beáldozása” nélkül, sikerrel szerelte le a sztrájkra készülő közszolgákat. Ennek eredményeként az állami szférában a rendszeres bruttó keresetek a januári 6,2 százalék után a második hónapban már csupán 1,9 százalékkal nőttek.
Mindez pedig az inflációs várakozások csökkenésére utal, és pozitív jel lehet a jegybank monetáris tanácsa számára. A márciusi kamatdöntő ülés jegyzőkönyvében is szerepelt, miszerint a januári béradatok nem oszlatták el azt a bizonytalanságot, hogy az emelkedő bérinfláció mögött mennyiben állnak a gazdaság kifehéredéséből fakadó módszertani torzító tényezők (például a dupla minimálbér utáni járulékfizetési kötelezettség). Az is nagy kérdés, hogy a KSH-féle bruttó kereseti statisztika mennyire becsüli felül a tényleges bérnövekedést. Összességében a februári adatok nyomán valószínűleg csökkennek a jegybank félelmei. Olyannyira, hogy a hétfői kamatdöntő ülésen már akár 50 bázispontos vágást is el tud képzelni Samu János, a Concorde szakértője. Véleménye szerint ugyanis az utóbbi hónapokban több szektorban – például az építőiparban – egyaránt nőtt a létszám és a bér, azaz elindult a kifehéredés. Emiatt viszont egyre biztosabb, hogy a bérnövekedés egy része nem jelenik meg „direkt árnyomásban”, mivel azt korábban is kifizették zsebbe, most csak annyi történt, hogy adóznak is utána.
