Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségügy finanszírozásában 5–10 éves távlatban a fix összegű biztosítás felé kellene elmozdulni, így ugyanis sokkal kevésbé lesz érdemes eltitkolni a jövedelmet, szemben a mai szabályokkal – mondta lapunknak Mihályi Péter, az államreform-bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője. Emellett a havi terhek csökkenése lehetőséget ad a vizitdíj növelésére és a százalékos co-payment fokozatos szélesítésére is. Véleménye szerint azonban rövid távon e célokat aligha lehet megvalósítani, ehhez legalább egy-két éves átmeneti időszak szükséges, amikor a felbruttósított járuléktömeget jövedelemarányosan kell fizetni. Rövid távon olyan szabályozás kell, amely nem érinti az egészségbiztosítási járulékterhek nagyságát és nem változtat a költségvetés és a lakosság tehervállalásán sem.
Az áttekinthetőség és a méltányosság érvényesíthetősége érdekében az egészségbiztosításnál mihamarabb át kell térni az egyéni számlavezetésre; ezt követően ugyanis világosan látható a keresők és a nyugdíjasok járulékfizetése, illetve az is, hogy a nem keresők után mennyi biztosítási díjat fizetnek – állapítja meg a témában született munkaanyag. A legfontosabb lépés az volna, hogy legkésőbb 2010-ig – kedvező esetben pedig 2009. január elsejével – megvalósuljon a keresetek százszázalékos felbruttósítása. Ez annyit jelent, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos minden járulékfizetés közvetlenül a munkavállalónál, a neki járó keresetből közvetlenül levonva jelenik meg, hasonlóképpen az szja-fizetési kötelezettséghez. Ezzel párhuzamosan bruttósítani kell a nyugdíjakat is, hogy azok tartalmazzák az egészségügyi járulék és az szja fedezetét is – szól a javaslat. (Ezt egyébként 2013-ban amúgy is meg kellene lépni a hatályos szabályozás alapján.) Mihályi Péter szerint a felbruttósítás pusztán olyan számviteli lépés, amelynek nyomán minden munkavállaló számára nyilvánvalóvá válik a teljes bére, valamint a levonások pontos mértéke. A munkavállalók nettó pozícióját ez nem veszélyezteti, szerinte a jelenlegi források elegendőek, azaz nincs szükség a járulékterhek növelésére.
A váltás azonban csak részben a bérszámfejtést érintő jogszabály-módosítási kérdés, a nominális bérek növekedése miatt komoly adózási kérdéseket is felvet. A látszólagos bérnövekedés miatt ugyanis hozzá kellene nyúlni az szja-sávokhoz, ráadásul a legjobb volna bevárni vele az évtized végére eltolt adóreformot. Az adóalap növekedését is kezelő adóreform két év alatt megvalósítható – véli Csillag István, a vitaanyag egyik szerzője. Az is nagy kérdés, hogy – mivel 2009–2010-es bevezetésről volna szó – választási időszak előtt és közben meglesz-e ehhez a politikai akarat.
