– A múlt heti rigai NATO-csúcsot előkészítő budapesti látogatásán Jaap de Hoop Scheffer, a szervezet főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar honvédelmi költségvetés a GDP arányában jelentősen elmarad a szükségestől. Ennek fényében kijelenthető-e, hogy a magyar kormány minden szempontból betartja a NATO-val szemben vállalt kötelezettségeit?
– A NATO főtitkára két bejelentést tett. Azzal kezdte, hogy a magyar honvédség kiváló teljesítményt nyújt, és hozzátette, hogy a Magyar Köztársaság keveset fordít a védelemre. (Magyarország ma a GDP 1,1 százalékát költi honvédelmi célokra, a NATO 2 százalékot vár el tagjaitól. – A szerk.) Mindkét megállapítása igaz. Nekem honvédelmi miniszterként az a dolgom, hogy az adott lehetőségek között biztosítsam a magyar honvédség működési feltételeit. Természetesen könnyebb lenne a feladat, ha a védelmi kiadások költségvetése a mainak a duplája lenne, de az ország gazdasági helyzete ennyit enged meg. A 2007-es költségvetéshez kapcsolódó egyeztetéseken az utolsó fillérig harcoltam a tárca érdekében, de ezt nem a NATO miatt tettem, hanem azért, hogy a magyar honvédség elfogadható pénzügyi támogatáshoz jusson, amivel mindhárom feladatát – Magyarország szuverenitásának biztosítását, a katasztrófákra való felkészülést és a nemzetközi kötelezettségeket – teljesíteni tudja.
– Milyen pozitívumról tudott beszámolni a NATO-vezetésnek a 2007. évi költségvetés kapcsán?
– A kormány vállalta, hogy ha a NATO a gyors reagálású erők vagy az Európai Unió az európai harccsoport keretében magyar alakulatot alkalmaz, akkor annak a kiadásaihoz a központi költségvetés nyújt fedezetet. Eközben pedig már ez év végéig megszüntettem minden olyan kiadást, ami nem elengedhetetlen a honvédség működéséhez. A 26 NATO-tagállamból ma egyébként hét felel meg az elvárásnak, igaz, Magyarország az egyik legkisebb honvédelmi büdzsével rendelkezik. A rigai csúcson a tagállamok megegyeztek, hogy meg kell állítani a védelmi kiadások csökkenését, és lehetőség szerint növelni kell azokat. Ez már új megfogalmazás a korábbi elvárásokhoz képest, és azon alapul, hogy a NATO számára a nemzeti költségvetés nagysága mellett legalább annyira fontos, hogy egy-egy tagállam kivegye részét a közös védelemből. Ez utóbbi szempontból pedig Magyarország a legjobbak között van. A főtitkárnak azt mondtam, hogy a Magyar Köztársaság erejéhez mérten részt vállal a közös feladatokból, és amit vállal, azt maradéktalanul teljesíti. 2007-re vonatkozóan ez egészségügyi kiürítő helikoptereket, zászlóalj harccsoportot, a Mistral rakéták telepíthetőségét és két víztisztító egységet jelent.
– Múlt heti bejelentése szerint Afganisztánnak 20 ezer gépkarabélyt ad át a Magyar Honvédség. Ez része volt a vállalásoknak?
– Idei őszi afganisztáni látogatásomon a Karzai elnökkel folytatott tárgyaláson merült fel, hogy átadhatnánk a helyi rendőrségnek és hadseregnek olyan haditechnikai eszközöket, amelyek nálunk már nincsenek rendszerben, de számukra hasznosak lehetnek. Afganisztán demokratikus jövője ugyanis azon is múlik, hogy képesek legyenek saját maguk gondoskodni országuk biztonságáról.
– Számos, a honvédelmi tárcát is érintő intézmény-összevonás esetében még nem született meg a döntés. Ezek közül az egyik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Rendőrtiszti Főiskola ügye.
– Az a törekvésem, hogy 2007 szeptemberében a Nemzetvédelmi Egyetem rendelkezzen egyetemi autonómiával és megfelelő működési feltételekkel. Felügyeletét ebből következően nem a honvédelmi, hanem az oktatási miniszternek kell ellátnia. Én támogatom az integrációt is, de erről a kormánynak kell döntenie. A Honvédelmi Minisztérium (HM) azt tervezi, hogy a tisztek képzését az egyetemtől szolgáltatásaként veszi meg és biztosítja annak szakmai, szervezeti, jogi és pénzügyi feltételeit. Hasonló lépéseket tervezek más, korábban a HM-hez tartozó, de nem védelmi funkciót ellátó szervezetek esetében is, legyen szó a katonai ügyészségről és fogházról vagy a Frekvenciagazdálkodási Hivatalról, amelyeket fokozatosan átadunk a polgári közigazgatásnak.
– Egy másik, jelenleg is vizsgált összevonási „célpontot” jelent az öt nemzetbiztonsági szolgálat. Támogatja ezek funkcionális, tehát nem a civil és katonai területek szerint elkülönülő összevonását?
– Év végéig folyik az elemzés, a kormánynak még az idén döntenie kell a kérdésben. Határozott állásponttal rendelkezem az ügyben, de ezt először a kormánnyal fogom ismertetni. Az ország sorsát befolyásoló elhárítási és felderítési feladatok szervezeti kérdéseiről nem helyes a sajtón keresztül üzengetni. Helyesnek tartom azt is, hogy mielőtt a nyilvánossághoz fordulnánk, egyeztessünk az ellenzékkel.
– Nemzetbiztonsági szempontból talán kevésbé kényes téma a HM tulajdonában lévő gazdasági társaságok privatizációja. Nyáron indult az Arzenál Elektromechanikai Zrt., a HM Armcom Kommunikációtechnikai Zrt. és a HM Currus Gödöllői Harcjármű-technikai Zrt. privatizációjának előkészítése. Hol tartanak ezek az ügyek?
– Befejeztük a tőkeemeléses privatizációk jogi előkészítését, a pályázatokat decemberben kiírjuk. A tendereket külön-külön hirdetjük meg, és a privatizációs törvény szerint megmarad az állam 50 százalék plusz egy szavazatnyi tulajdonrésze. Az alternatív megoldást jelentő holdingvállalat kialakításával szemben így biztosíthatónak látszik a társaságok számára új piacok szerzése és a tőkebevonás.
– Vannak érdeklődők a cégek iránt?
– Számos hivatalos megkeresést kaptunk. Az ügyleteket szeretnénk összekapcsolni a haditechnikai fejlesztési programjainkkal, mert az lenne az optimális megoldás, ha olyan befektetőket találnánk, akik hosszú távon is a honvédség érdekeit szolgálják.
– A honvédelmi miniszterség mellett az MSZP elnökhelyettesi posztját is betölti. Számít-e rá, hogy a február végi kongresszuson többes jelölés lesz az elnöki posztra?
– Arra számítok, hogy nem. Várakozásaim szerint egy elnökjelölt lesz, mert ha az MSZP által delegált miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc indulni kíván az elnöki posztért, azt a szocialista pártban támogatni fogjuk. Természetesen nem zárható ki a többes jelölés; két évvel ezelőtt eredetileg öt elnökjelölt volt.
– Ha kap jelölést, elvállalja a jelöltséget?
– Szeretnék részt venni az MSZP vezetésében. Nagyon határozott elképzelésem van arról, hogy milyen politikát folytasson a szocialista párt, és arról is, hogy milyen szervezeti korszerűsítésre van szükség. Mindkét területen elengedhetetlen ugyanis a változás. Az új társadalmi viszonyok között új politikára van szükség. Bár tavasszal megnyertük a mozgósítási versenyt, őszre kifulladt a lendület, ezért nemcsak új politikán, hanem új szervezeti megoldásokon is gondolkozom.
