Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Bár a korábbi évekhez képest mintha kevésbé lenne kritikus az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentése a jövő évi költségvetés tervezetével kapcsolatban, mégis számos kockázati tényezőre hívják fel a figyelmet. Melyeket tartja ezek közül a legjelentősebbnek?
– Egy költségvetés megalapozottságának a véleményezéséhez kétféle megközelítésben kell és lehet hozzálátni. Egyrészt egy szigorúan vett könyvelői szemlélettel, amelyben technikai szempontból helyükön kell lenniük a dolgoknak. Ebből a technikai szempontból az ÁSZ a jövő évi költségvetést a korábbi évek javaslatainál jobban elkészített tervezetnek tartja. A konvergenciaprogram adatai visszatükröződnek a számokban, és sok korábbi észrevételünket, javaslatunkat is figyelembe vették. Ugyanakkor egy költségvetés nem csupán a számokról és a technikai ügyekről szól, hanem koncepciót kell – vagy inkább kellene – hogy hordozzon. Ehhez egyik oldalról nyilvánvalóan vezérfonalat ad a konvergenciaprogram, másrészt azonban a tartalommal való feltöltése szempontjából – legalábbis a számok ezt mutatják – mintha nem lenne eldöntve, hogy milyen államot, milyen Magyarországot is akarunk. Ez a sodródó bizonytalanság az egyik legnagyobb, bizony a finanszírozás adataiban is jól látható kockázati tényező.
El kellene dönteni, hogy egy olyan Magyarországot akarunk, amely azt mondja a lakosságnak, hogy a versenyképesség növelésével elérhető jövedelemnövekményből előbb-utóbb (de inkább előbb), belátható távlatban ő is részesedhet, ennek érdekében pedig most fogadja el, hogy emelkednek az adók, aminek fejében pedig – szolgáltatásaival újabb személyi kiadást felvállalni nem kívánva – ellátja az állam. Ha azonban az állampolgárok öngondoskodására épülő államot szeretnénk megvalósítani, akkor az ezt megalapozó elképzeléseknek kellene megjelenniük a költségvetésben.
Ha ezt a víziót követjük, akkor világosan meg kell mondani, hogy a „szigor” miért van és meddig tart. Vagyis a megemelt adókat az államháztartás egyensúlyi helyzete javulásához és az ellátó rendszerek szolgáltató rendszerekké való átalakulásához igazodóan csökkenteni kell, és az emberek zsebébe kell tenni, benne kell hagyni a pénzt, ami az öngondoskodáshoz kell.
– Erre a felvetésre a kormány azzal válaszolhatna, hogy a konvergenciaprogram annyira szűkre szabja a mozgásteret, hogy nincsenek választási lehetőségek a költségvetési politika előtt.
– Így van, kényszerpályán mozog. De el kell mondani, hogy nem az állampolgár tehet arról, hogy a megtett és meg nem tett, az államháztartás helyzetét érintő lépések merre vittek. Bizonyos választási lehetőség azért mindig van. A magyar költségvetési politika szélesebb választási lehetőségei korlátozottak. Látnunk kell, a készülőben lévő változtatási javaslatok nem csak a konvergenciaprogram nagy kérdéseihez kapcsolódnak, és ráadásul nemcsak az a kérdés, hogy mi épül meg, hanem hogy az miként épül meg, milyen eszközeink vannak az építéshez. Sokszor az építés a nehezebb. A költségvetésnek célállapotokat és a hozzájuk vezető utat kellene tükröznie. Ezzel szemben mindezek logikai értelemben vett következményét, a fiskális egyenleget vesszük évről évre alapul, és ebből – a hozzá vezető eszközök bemutatásának mellőzésével – próbáljuk meghatározni a célállapotokat.
– Erre megint csak lehet azt mondani, hogy elkerülhetetlen a deficitcsökkentés, tehát ennek kell meghatároznia a fiskális politikát.
– De a deficitcsökkentés ugyanannyira épül a kiadások csökkentésére, mint a bevételek növelésére. Ebből a szempontból kijelenthető, hogy a 2007-es költségvetéshez nincs hozzárendelve egy világos gazdaságpolitikai koncepció. Ehelyett a különböző adókból és járulékokból összejön mintegy 700 milliárd forintos bevételnövekmény, de ezzel szemben ott van egy 500 milliárd forintos kiadásnövekedés is. Tehát a kiadások majdhogynem párhuzamosan emelkednek a bevételekkel.
– Igaz, de ez többek között az ÁSZ korábbi kritikáinak is a hatása, ugyanis számos olyan kvázi fiskális tétel, mint az autópálya-építések vagy a MÁV támogatása bekerült végül a költségvetési körbe.
– Azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy attól, hogy eddig ezek a kiadások nem voltak benn a költségvetési körben, még nem igaz, hogy nem jelentettek valós kötelezettséget a magyar állam számára. A strucc is téved, amikor homokba dugja a fejét. Nem hihetjük, hogy amit nem látunk, az nincs is. Az nem megoldás, hogy megpróbáltuk néhány éven át az autópálya-finanszírozásban, mondjuk így: sajátos, egyébként korábban más EU- országokat követő, államháztartásunkon kívüli forrásokra támaszkodó megoldásokat követni, végül az egész „csomagot” visszavinni a költségvetésbe, mondván, úgyis a költségvetés tartja a hátát. Ezzel kétszeres hitelfelvétel történik és a kamatok halmozódnak, hiszen az államadósságot is meg kell finanszírozni, s ez is hitel- és értékpapír-művelet. A másik legnagyobb költségvetési kockázatot ennek megfelelően az elképesztő méretű kamatkiadásban látom.
A harmadik, hasonlóan nagy kockázati tényező, hogy a nagy ellátórendszerekhez tartalmi értelemben eddig nem sikerült hozzányúlni. Tudatában kell annak lennünk, hogy a 13 havi nyugdíjból 9 hónapnak van meg a járulékfedezete. Ugyanígy: technikailag „kiemelhetjük” ugyan a tb-rendszeren belül az egészségbiztosítás pénzügyi ellátásaiból a rokkantnyugdíjat, s máshol számoljuk el. De attól még ki kell valahogyan így együtt fizetni. Persze a tisztánlátás szempontjából ezt a módszertani-technikai lépést azért üdvözölhetjük. Összességében azt mondhatjuk, hogy az eddigi technikai kockázatok mellett és helyett ma egyre erősebben jelentkeznek az ellátó rendszerek fenntarthatósági kockázatai.
– Bő három év múlva lejár mandátuma az ÁSZ élén. Biztosan gondolkozott már a hogyan továbbról.
– Természetesen ez a későbbi, 2009. évi politikai erőtér függvénye. Az egyik lehetséges forgatókönyv számomra az lehet, hogy az egyetemi szférában folytatom oktatóként, és – ha befogadja témámat a magyar pénzügyekről és ellenőrzésük ágáról-bogáról az akadémia illetékes bizottsága – megírom a „nagydoktori” disszertációmat. Ez a „pálya” a legvalószínűbb, s nem leszek boldogtalan. Egy további – elvi – lehetőségként felmerül, hogy a politikai erők felkérnek egy újabb ciklusra az ÁSZ élén. A harmadik – ugyancsak elvi – lehetőség a részvétel az EU számvevőszékének munkájában.
– Gondolkozik esetleg aktív politikai szerep vállalásában?
– Nincsenek ilyen ambícióim.
– Sajtóértesülések szerint a Fidesz megkereste egy esetlegesen létrejövő szakértői kormány vezetésének gondolatával.
– Magam is a sajtóból értesültem róla, hogy vannak ilyen elképzelések. Komolyabb „informális” megkeresés sem volt, így nincs is mire reagálnom. Ahogy azt másfél hónappal ezelőtt is mondtam, ambícióim annyiban vannak, hogy kollégáimmal együtt szolgáljam az Országgyűlést és a közpénzügyeket.
(Az interjú teljes szövege a www.napi.hu oldalon olvasható)
