Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Évről évre gyorsuló mértékben válik képtelenné önmaga finanszírozására a tb-alrendszer nyugdíjbiztosítási ága – derül ki lapunk zárszámadási adatokon alapuló számításaiból. Míg 2001-ben a nyugdíjbiztosítási alap még minimális többlettel zárt, addig tavaly már a 90 milliárd forintot is meghaladta a hiány. A deficit ráadásul folyamatosan növekszik, ami egyre hiteltelenebbé teszi a kiegyensúlyozott kiadásokkal és bevételekkel számoló tervezési gyakorlatot. Ennél is rosszabb ugyanakkor a nyugdíjkassza önfinanszírozási képessége. 2001-ben az összes (elsősorban járulék-) bevételhez viszonyítva 14,3 százalékot tett ki a központi költségvetésből származó apanázs, 2005-ben viszont már a kiadások közel 30 százalékát kellett adóbefizetésekből finanszírozni. E költségvetési helytállás ügyében ugyanis nincs jogköre a pénzügyi kormányzatnak. (Az államháztartási törvény kötelezővé teszi a nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetének kiegészítését.)
Bár a probléma első ránézésre is súlyos, a nyugdíjkassza finanszírozhatatlanságának tényleges mértékét elfedi az alkalmazott beszámolási szerkezet, amelyet az Állami Számvevőszék (ÁSZ) saját jelentéseiben maga is kiigazít. A központi költségvetés ugyanis számos jogcímen nyújt támogatást a nyugdíjalapnak, így a magánnyugdíjpénztárak miatt kieső bevétel, a gyesen vagy gyeden lévők, illetve a fegyveres testületek járulékának kipótlásaként (igaz, ez utóbbin már megindult a spórolás, amit az ÁSZ szóvá is tett). Az átláthatóságot leginkább ugyanakkor a „központi költségvetésben tervezett pénzeszközátadás” sor nehezíti, amely gyakorlatilag a hiány előzetes átvállalásának eufemizmusa. Ez a tétel az elmúlt öt évben közel négyszeresére nőtt, jelezvén, hogy az alap csak alig 70 százalékban képes fedezni saját kiadásait. Ha a pénzeszközátadást is hozzászámítjuk a hiányhoz, az a 2005-ben a kimutatott érték háromszorosára emeli deficitet. Ugyancsak a finanszírozási problémákra utal, hogy az alap az év során szinte folyamatosan hitelekre szorult a kincstári egységes számláról, és saját tőkéje is csökkent.
Nem kedvezőbbek az idei adatok sem. A nyugdíjkassza hiánya az első nyolc hónapban meghaladta az 55 milliárd forintot, és tekintettel arra, hogy még előttünk áll a 13. havi nyugdíj második részletének kifizetése, minden valószínűség szerint közel lesz a tavalyi 94 milliárdos hiányhoz. Ezzel pedig a költségvetési támogatások aránya – folytatva az öt év alatt megvalósult duplázódási trendet – már 30 százalék fölé is kerülhet.
