Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai felfokozott reformhangulatban furcsa olvasni, de 1998-ban és 2002-ben is hangsúlyosan szerepelt: igazságos társadalombiztosításra (tb) van szükség. Az ígéretek szerint az igazgatási rendszer korszerűsítése érdekében megvalósul az informatikai reform, amelynek eredményeképpen a vállalkozások és az állampolgárok naprakészen értesülhetnek tb-folyószámláik állásáról. A járulékbevallásnál pedig a kormány egyszerűsíti a vállalkozások adminisztrációját és kidolgozza a járulékbeszedés reformját – ígérte az 1998-as kormányprogramban a Fidesz–FKgP–MDF koalíció. (Az pedig talán különösen humorosan hat, hogy a kormány eltökélte: szakít azzal a gyakorlattal, hogy egyes állami tulajdonú vállalatok következmények nélkül halmozhatnak fel adósságot a tb hátrányára.) A Medgyessy-kabinet kísértetiesen hasonlót ígért: a járulék- és adószabályok összehangolása mellett elengedhetetlen, hogy a befizetett járulékok és a költségvetés tb-hozzájárulásainak felhasználása nyilvános, áttekinthető és ellenőrizhető legyen.
Nyugdíjügyben biztos pont az értékállóság biztosítása. Nyolc éve a kormány alapcélja a nyugdíjak reálértékének megőrzése volt, emellett a nyugdíjak reálértékének lehetőség szerinti emelése, a gazdaság általános helyzetének figyelembevételével. Az Orbán-kormány arra is próbált törekedni, hogy mérsékelje a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságokat, míg a Medgyessy-kabinet azt ígérte, hogy lépéseket tesz a működési költségek csökkentésére, valamint a vagyonkezelés eredményességének a javítására. Az utóbbi kritikájaként is felfogható az MNB egy tavalyi tanulmányának megállapítása, amely szerint amennyiben a nyugdíjrendszer második pillére a továbbiakban is olyan alacsony nettó reálhozamrátákat ér el, mint fennállásának első hét évében, akkor a 2050-ben nyugdíjba vonuló átlagos öregségi nyugdíjas a tisztán felosztó-kirovó rendszerben magasabb járadékot kapna, mint ha a többpilléres rendszerből menne nyugdíjba (3,4 százalékos reálhozamráta vezet a tb-vel ekvivalens induló nyugdíjhoz).
Mantraszerűen ismétlődő ígéret, hogy a kormány fontos feladatának tekinti a gyógyszer-támogatási rendszer átalakítását, így a jövőben a támogatásokat költséghatékonyan, átláthatóan, világos szabályok alapján kell elosztani. Az alapelv az egészségpolitika kell legyen – szólt a kijelentés 1998-ban. Ezen túl a kormány olyan pénzügyi alapot akart létrehozni, amelynek forrása az alkohol- és a dohánytermékek jövedéki adójának egy része, a bevételét pedig az egészségmegőrzés céljaira fordítja. Majd 2002-ben is több – megvalósulatlan – ígéret szerepelt: internetalapú információs hálózatot és egészségügyi tájékoztató központokat hoznak létre. A kormányprogram már akkor azzal számolt, hogy a gyógyszertárak engedélyeztetését liberalizálják...
