Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az állami intézményekben fizetendő tandíjat Magyarországon fejlesztési részhozzájárulásnak (fer) nevezik, a parlament által már elfogadott, ám még ki nem hirdetett törvénymódosítás szerint főszabályként a mértéke az alapképzésben évi 105, a mesterképzésben pedig 150 ezer forint lesz 2007 szeptemberétől. Az intézmények +/– 50 százalékkal eltérhetnek az összegtől. A tanulmányi átlagtól függően a hallgatók legjobb 15 százaléka mentesülhet a díjfizetés alól, a mentesség másik feltétele az éves szinten teljesített legalább 30 kreditpont. A legjobb 15 százalék emellett tanulmányi ösztöndíjban is részesül majd. A tandíjfizetési kötelezettség 2007 szeptemberétől lesz érvényes, ám mivel az első évfolyamosok tanulmányi átlagát még nem ismerik, először 2008 szeptemberében válik esedékessé a tényleges fizetési kötelezettség.
Az idén ősszel a felsőoktatásban az alapképzés keretében csaknem 51 ezren kezdhetnek államilag finanszírozott és 25 ezren költségtérítéses formában. A fizetendő költségtérítés mértékét a tandíjhoz nehéz hasonlítani, mert meglehetősen tág határok közt mozog. A felsőoktatási törvény csak a költségtérítés mértékének alsó határát szabályozza, mégpedig úgy, hogy kimondja: az állami támogatás fele lehet a költségtérítés minimális összege. Így a hagyományosan nagy tömegű képzés – mint a jogász- és a közgazdászképzés – esetében félévenként csupán 200 ezer forint körüli összeg jöhet ki. A legdrágább az orvosok és állatorvosok oktatása, ahol akár tízszer annyit is elkérhetnek a tanulmányokért. Ráadásul az orvosi szakok között is van különbség: amíg a fogorvosok és a gyógyszerészek egymillió forint felett fizetnek félévente a Semmelweis Egyetemen, addig a debreceni orvoskaron 850 ezer forint a díj. Sokba kerül a művészképzés is: például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen félévente másfél millió forintért tanulhatnak zeneszerzést a költségtérítéses hallgatók.
