– Miért csak két évre nevezték ki kormánybiztosnak, hiszen a program működtetése sokkal több időt vesz igénybe.
– A kormánybiztosi megbízás jogszabályi okok miatt legfeljebb két évre szólhat. Ez a munka egy nagyon sajátos, tárcaközi egyeztetést lehetővé tévő feladatkör, ami az új szervezetrendszer kialakításához szükséges stratégiai egyeztető-szervező és tervező feladatot jelent. Erre pedig elég két év.
– Minisztériumi forrásaink szerint a tárcák fejlesztési kérdésekben szervezetileg csak önhöz, illetve a Tervezési Operatív Bizottsághoz (TOB) tudnak eljutni, a miniszterelnökhöz, illetve a Fejlesztéspolitikai Irányító Testülethez (FIT) már nem. Korábban nem ez volt a gyakorlat. Mi e két szervezet szerepe?
– A TOB a tervezésnek egy tárcaközi fóruma; nem egy új képződmény, már eddig is létezett. Ami változik: augusztustól az operatív programokat is ebben a tárcaközi bizottságban tervezzük. A gyakorlatban ez úgy néz majd ki, hogy a minisztériumok stratégiai tervezői elkészítik a javaslataikat, a TOB ezeket megtárgyalja, majd felterjeszti a kormány elé. A kormány dönt róla, az NFÜ pedig végrehajtja a döntéseket. A FIT a kormány belső tanácsadó testülete, amely kéthetente ülésezik. Tagjai között a szakmapolitikában jártas korábbi miniszter található.
– Sokak szerint a FIT pusztán kádertemető, illetve intézményes csatorna a pártvonalon történő lobbizásnak fejlesztési ügyekben.
– Én másként látom. A FIT egy tanácsadó és állást foglaló, előkészítő testület, amely a kormány elé terjeszti állásfoglalásait fejlesztési kérdésekben. E javaslatokat a kormány vagy elfogadja, vagy nem. A magam részéről korszerű dolognak tartom, hogy legyenek olyan szakpolitikusok, akik kifejezetten fejlesztéspolitikai szemszögből nézik a dolgot. Egy miniszter ugyanis valószínűleg elég sokat megtanult a szakterületéről, amit hasznosítani kell. Ebben az értelemben a FIT megfelelő szakpolitikai kiegészítést jelent a minisztériumok közigazgatási, stratégiaalkotási feladatai mellett – így lesz egyensúlyban a rendszer. A másik ok, hogy a végrehajtás egy technokrata folyamat, míg a megrendelő mindig a jó értelemben vett politika. Az irányítási és a végrehajtási rendszer transzparens működése lesz a garancia arra, hogy az egyéni részérdekek ne kerülhessenek a közcélok elé.
– Milyen fejlesztéspolitikai elveket alkalmaztak a források elosztásánál?
– Három dolgot kellett figyelembe vennünk. Az egyik, hogy milyen politikai irányelvek alapján állítjuk össze a programot. A másik, hogy milyen determinációk vannak a rendszerben, végül pedig, hogy milyen fejlesztéspolitikai célokat akarunk elérni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) stratégiai céljai a Lisszabonban lefektetett két fő európai uniós célnak megfelelően a foglalkoztatás bővítése és a versenyképesség javítása. A két legfontosabb horizontális cél pedig a társadalmi és a területi kohézió erősítése és a fenntarthatóság képviselete a döntésekben. Úgy mondanám, hogy a gázpedál a versenyképesség javítása és a foglalkoztatás bővítése, a fék pedig a horizontális cél: ahhoz, hogy ne szálljunk el a kanyarban, szükség van a fenntarthatóság szempontjára is.
– Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben hogyan osztották fel a fejlesztési területek közötti források arányát és mértékét?
– Az uniónak vannak erre vonatkozó irányelvei, és van a magyar kormánynak egy programja, emellett léteznek uniós kötelezettségeink is. A regionális és ágazati forrásmegosztás aránya pedig azon alapul, hogy kellő esélyt adjunk az elmaradottabb régiók felzárkóztatására is. Ezeket figyelembe véve kellett lebontani a forrásokat a két stratégiai cél elérése érdekében. Ebből jött ki egy táblázat. Viszont a kormány úgy döntött, hogy minden nagy fejlesztési területre egy értéksávot határozunk meg, amit valós társadalmi vitára bocsátunk a transzparencia érdekében. Szeretnénk odafigyelni a szakmai és civil szervezetek, a parlament véleményére. Már csak azért is, mert a program összesen 9 (7+2) évre szól, a megvalósítással együtt.
– A fejlesztési terv 16 operatív programot tartalmaz. Ez nem teszi túl széttagolttá a feladatok végrehajtását?
– Két szempont keveredik. A hatékonyság azt diktálná, hogy egyetlen regionális program legyen, és ezen belül rugalmasan csoportosíthassunk át pénzeket. Ugyanakkor a régiókban óriási igény van a specifikus, csak az adott régióra jellemző programokra. Hiszen teljesen mást kell fejleszteni a Dél-Alföldön, mint mondjuk Észak-Magyarországon. Ez nem jelenti azt, hogy széttagolt lenne a tervezés és működtetés. Éppen ellenkezőleg: a kormány úgy döntött, hogy a 16 operatív programot egyetlen szervezetbe összpontosítja a nagyobb hatékonyság érdekében.
– Hol jelennek meg a programban a régiós, megyei és helyi önkormányzatok?
– A helyi önkormányzatok lesznek az egyik legnagyobb haszonélvezői a fejlesztésnek. Célunk az, hogy a fejlesztés és az államreform kéz a kézben járjon. A kormány továbbra is elkötelezett a közigazgatási reform, a regionális rendszer bevezetése mellett – még a parlamenti szavazás kudarca ellenére is. Bár a szavazás évekkel tolta el a gazdasági és politikai potenciállal felszerelt régiók elindulását, a kormány támogatni kívánja a régiók fokozatos önállósodását és a lemaradt területek felzárkóztatását. Összevonjuk a decentralizált kormányszerveket regionális szintre és támogatjuk a kistérségek létrehozását. Maga az Új Magyarország Fejlesztési Program is régiókban gondolkodik. Ez egyébként egyezik az uniós logikával is.
– Az önkormányzatoknak lesz elegendő önrészük a pályázáshoz?
– Az unióval történő tárgyalásokon általánosan 15 százalékra alkudtuk le a minimális önrészt. Azonban egyes projektek esetében ennél nagyobb is lehet az önrész. Arra szeretnénk bátorítani, hogy a magánszféra és a helyi önkormányzatok közösen is pályázzanak egy helyi projekt esetében. De azt sem tartom abszurdnak, ha egy önkormányzat bankhitelt vesz fel az önrész előteremtésére.
– Az EU-ban egyre hangsúlyosabb a kulturális alapú gazdaságfejlesztés gondolata – különösen az elmaradott régiók fejlesztése kapcsán. Magyarország talán éppen a kulturális tőke és kreatív ipar területén veheti fel nagy eséllyel a versenyt az unió többi tagországával. A fejlesztési tervben a kultúra fogalma meglehetősen szűk értelemben szerepel – például az épített örökség védelme kapcsán. Ön szerint a program jövőbeli, hosszú távú céljai között mekkora hangsúlyt kap a kulturális alapú gazdaság- és városfejlesztés gondolata? És egyáltalán: mi a kultúra szerepe a fejlesztési tervben?
– E pillanatban az uniós támogatások gazdasági jellegűek: elsősorban a területi esélyegyenlőség megteremtésére és a versenyképesség növelésére irányulnak. Ennek megfelelően a programban a kultúra támogatása nem kiemelt prioritás, legfeljebb közvetett módon. Kulturális intézmények működési támogatása például nem szerepelhet a céljaink között. Elsősorban a Humán Infrastruktúra Operatív Programon belül lesz egy kulturális célra fordítható pénzügyi keret, valamint a turizmusfejlesztésnél is előkerül a kultúra. Viszont a tágabb értelemben vett társadalmi kultúrafogalom – egyfajta szemléletváltás – nagyon hangsúlyosan megjelenik a programban. Így például az öngondoskodás elve, az egyéni kezdeményezés és a teljesítmény megbecsülésének elve, a vállalkozások támogatása, a társadalmi szolidaritás erősítése kiemelt szerepet játszik.
(Az interjú teljes változata a www.napi.hu oldalon olvasható)
Domokos László
Ember Zoltán